Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

ben a fizikai dolgozói gyermekeinek megsegítésére, de az ■ biztos, hogy ennek keretében lesz előrelépés a középiskolás kollégiumok létesítése, a tanyai tanulók kollégiumokkal való ellátása terén*

Külön kell választani, mit tehetünk az egyetem keretén belül és mit tudunk nyújtani a középiskolák vonatkozásában. A határozati javaslatokban sok olyan feladat szerepel, amelyet talán egy kicsit differenciálnék, van ott olyan elvi jellegű megállapitás, amelyet alkalmazni lehet az egyetemi oktatónevelő munkában, az egyetem mindennapi gyakorlatában, anélkül hogy különösebben hangsúlyoznánk. A határozati javaslatokban foglalt célkitűzések más részét viszont olyannak tartom, hogy azok konkrét intézkedéseket kivannak, akár olyan formában, hogy javaslatot teszünk a művelődésügyi minisztériumnak, önök jelezték azt, hogy talán a rendkivüli szociális segélyek emelése valamit segitene a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek anyagi támogatása tekintetében. Vajon az egyetem önmagában meg tudja-e ezt oldani? Jobb lenne talán úgy fogalmazni, azt javasolni a minisztériumnak, hogy a közeljövőben az agitprop bizottság úgyis tárgyalja az ösztöndijakkal kapcsolatos tapasztalatokat. Nem hiszem, hogy lennének az egyetemnek olyan szabad eszközei, hogy ezt a saját hatáskörében meg tudja oldani.

Javasolom továbbá, hogy az egyetemen belül a fizikai dolgozók gyermekeinek segitését úgy kell megoldani, hogy a teendők konkrétan megfoghatóan álljanak az egyes egyetemi oktatók előtt. Ide tartozik az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolat kérdése. A debreceni egyetem példát mutatott ebben a tekintetben az elmúlt időszakban. Nemrég olvastam egy debreceni felmérést, amely az ilyen irányú feladatokról szólt, s az az anyag jelzi, hogy a fizikai dolgozók gyermekei extravertáltabbak, például a munkás-parászt kollégisták a tapasztalat szerint többször fordulnak az egyetem oktatóihoz kéréssel, mint mások. így alkalom van arra, hogy az oktatók elbeszélgessenek velük és ezzel hozzájárulhassanak szak mai, politikai és erkölcsi fejlődésükhöz, nevelésükhöz. Ilyesmire gondolok, annak meghatározásával, hogy ennek a munkának az irányítása kinek a feladata. A magam részéről nem ismerem behatóan az egyetem belső életét, vannak szakbizottságok, működnek a tanszékek, ne külön bizottságot hozzunk létre, hanem talán kötelezni kellene a szakbizottságokat vagy a tanszékeket, - ők tudják eldönteni, hogy kit kell kötelezni - hogy s tegyenek eleget ezeknek a feladatoknak.

A Hazafias Népfronttal történt beszélgetés során derült ki, hogy a középiskolák oktatói nem mindig fogadják szive sen a hallgatókat, akik pedig jó szándékkal mennek oda, hogy segítsenek a Studium generale keretében a fizikai dolgozók gyermekeinek. Megkérdezik tőlük a középiskolai tanárok, milyen rendűek az egyetemen ásbe és ha azt mondják, hogy 3*5 vagy 3.8, azt válaszolják, hogy édes fiam, majd akkor jöjj ide, ha 4-4.5 rendű vagy. Talán az oktatók oldaláról kellene megközelíteni a kérdést úgy, hogy ők fcaájá adjanak