Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

- 51 —

/K6sa András/:A másik dolog a továbbképzés, A tanárok továbbképzése szintén más szerv kezében van és gyakorlatilag nem folyik, A harmadik dologgal kapcsolatban az anyagi juttatás kérdését szeretném pozitiven látni. Az oktatók és kutatók cseréjét illetően mindenkivel egyetértek. Az én véleményemhez az állt legközelebb, amit Poloskái elvtárs mondott. Szerintem ezt a problémát egyedül áfa oldaná meg, ha az oktatók bizonxos idő elteltével szabadsághoz jutnának. Legyen szabad konkrét javaslatot tennem, pl ha egy oktató 1500 órát megtartott, 'függetlenül egyéb munkájától, legyen joga ' legalább “fej évi, de jo'bb lenne, ha egy' évi szabadságra, S'z kb durván számítva azt .jelentené, hogy a mostani megterhelést alapul véve kb 20 $«os létszámemelésre lenne szükség és 5-6 évenként kerülne egy ilyen specializáció egy-egy fektatóra, Mindenesetre ami most van, az nem megoldás.

Én próbálkoztam azzal, amit Tolnai elvtárs mondott. Az történt, hogy fel kellett emelni 16-14-re a többi oktató óraszámát és aki szabadságra ment, rendkívül kényelmetlenül érezte magát és önként lemoödott a szabadságról. Helyesen történt, hogy bizonyos cserék voltak a kutatóintézetek és egyetemek között, de szerintem alapvető dolog az, hogy szabadságot kapjanak. Hogy azután ezt hogyan töltik el, az az ő dolguk. Kitölthető saját tanszéken, más magyarországi tanszéken, kutatóintézetben, külföldön stb.

Még két problémával szeretnék foglalkozni, "Egyrészt nagyon helyes, a tudományos munka igen komoly hangsúlyt kapott az utóbbi években. Azonban ne essünk át a 16 túlsó oldalára. Magyarul szólva abszurdum, hogy az egyetemen dolgozó minden oktatónak kell tudományos munkát végeznie. Kétségtelenül nagyon fontos, hogy a tanszékeken tudományos munka folyjék. Hogy azonban ez miképpen oszlik meg, az nagyon nehéz probléma. Ahol tanárokat oktatunk, egyéb szempontok is vannak, pl nagy szükség lenne a középiskolai gyakorlattal rendelkező oktatók bevonására. Helyesnek tartanám kimondani azt, hogy rendkívül fontos fokozni az egyetemi oktatók tudományos munkáját, de azt is meg lehetne említeni, hogy a tanárszakon oktatóknál nem okvetlenül szükséges a tudományos tevékenység. Természetesen bizonyos előléptetéseknél ezt figyelembe kell venni.

Még egy problémát szeretnék megemlíteni. Vannak olyan tanszékek, amelyeket ez a probléma nem érint, másokat érint. Ez a következő, 1963 óta, tehát 7 év óta egyetlen félévet nem tudtunk úgy befejezni, hogy váratlanul be ne hívtak volna valakit katonának, Minden évben teljesen át kellett alakítanunk a tantervet, mert csak igy lehetett biztosítani az oktatás zavartalanságát. Tegnap két fiatal oktató közölte, hogy valószínűleg februárban rájuk is sor kerül. Amennyiben ez bekövetkezik, az órák megfelelő ellátását én nem tudom biztosítani. Nagyon kérem az egyetem vezetőségét, - azt hiszem, a nemzetközi helyzet lehetővé teszi ezt -, hogy előzetes megbeszélések történjenek .ilyen esetekben.

Nagy Károly: Valamikor úgy volt, hogy a tanszékvezető, dékán és személyzeti osztály vezetője ezt meg szokta beszélni.

Amennyiben nincsen több felszólaló, felkérem Köpeczi elvtársat, válaszoljon a hozzászólásokra,

Köpeczi Béla: Kedves ElvtársakI Azt hiszem, nem szükséges az összes hozzászólásokra reflektálni, csak néhány olyan kérdés tisztázására van szükség, amelyek az előterjesztésben mondottak-