Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

Nagyon érdekes gondolatnak tartom, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával valaminő megegyezésre jussunk egyes folyóiratok vonatkozásában, de rendkivül nehéznek tartom a javaslat megoldását az erőviszonyok ismeretében. Mégis meg kellene kísérelni, az ugyanis nagyon nehezen képzelhető el, hogy uj folyóiratokat lehessen indítani olyan területeken, amelyeken már van folyóirat, ha akadémiai kiadásban is. Egyetemünk vonatkozásában ennek azért is nagy jelentősége lenne, mert nemcsak fórumok kellenének az egyetemi oktatók számára, hanem ismert módon minden folyóirat egyben szervező erő is.

Az előterjesztés említi a sxeíímí személyi ellátottság és ezzel kapcsolatban az utánpótlás kérdését is. Megdöbbentő az anyag 13. oldalának utolsó sorában az az adat, hogy az oktatók átlagosan munkaidejük 20 %-át fordítják tudományos munkára. Ha azonban ez a szám 50 % lenne, akkor sem jelentene egyenértékűséget a tudományos munka és az oktatómunka között, mert a tudományos munkához még nagyobb elmélyedés és még inkább, megfelelő atmoszféra kell. Követendő példa, amelyet Tol«©/ elvtárs említett, hogy egy tanszék állományából félévenkint egy-egy ember mentesítve legyen az oktatómunka alól. Kitűnő ötlet, de létszámfeltételei vannak. Igen nagy eredméiiy az az elhatározás, hogy gyakornoki állásokat kapnak az egyetem tagjai. Ezzel viszont teljesen ellentétes irányú az uj tanulmányi és vizsgaszabályzatnak az az intézkedése, amely bizottsági vizsgáztatást ir elő.

Néha még kollokviumok esetében is bizottság szükséges. Állítom, hogy ezt nem mérték fel létszám visszahatáséban.

Egy szigorlati bizottság 2-4 tagú. Ugyanakkor a tanszékeken feszitett a létszám, egy betegség vagy külföldi ut esetén máris problémák adódnak és most még a megmaradók munkaereje is lekötődik az uj bizottsági vizsgáztatással.

összefoglalva; reméli, hogy a tudománypolitikai irányelvek és a Magyar Tudományos Akadémia bekövetkező átszervezése következtében növekedni fog az egyetemek súlya, tudományos megbecsülése és egyben javulnak majd a tudományos munka végzésének feltételei is az egyetemeken.

Pölöskei Ferenc; Azokhoz csatlakozom, akik az anyagöt jónak tartják és elfogadásra ajánlják. Hozzá szeretnék járulni ahhoz, hogy egységes vélemény alakuljon ki az oktatók és a tudományos dolgozók cseréje, a kollektiv és az egyéni munka viszonya tekintetében. Benkő elvtárs kifejtette, hogy a cserére vonatkozó elképzelések a gyakorlatban nem jelentettek járható utat. Véleményem szerint elvileg sem volt jó, végiggondolt. Vegyük azt, hogy az oktatók témája a tanszéken alakul ki, az egyetem tudományos tervébe illeszkedik be, de egy tudományos intézményben készül el.

Ott jelent majd eredményt? Ha az egyetem tudományos jelentősége, súlya megnő, akkor ezeknek a teljesítményeknek az egyetem tudomájjyos tervébe kell beilleszkedniük, az egyetemnek kell megadnia a szükséges támogatást. Gondolni kell arra is, hogy az egyetemi oktatcjl a tudományos intézetben uj viszonyok közé kerül, meg kell szoknia az ottani életet,

S.kkor az egyetemmel sem tudja megszakítani a kapcsola- Nem csoda, hogy alig tudunk példát mondani aTrra,