Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

- 42 hogy ez az elképzelés a gyakorlatban valakinél megvalósult volna. A megoldás csak az lehet, ha szabadságot adunk az oktatóknak, nagyon sok külföldi egyetemen u^y folyik a munka, hogy három-négy évi oktató munka után egy-ket éves alkotó­szabadságot kapnak, hogy a tudományos munkában behozzák a mulasztottakat. Amit mondtam, az legalábbis elsősorban a társadalomtudományokra vonatkozik. Az egyetemi oktatás folytonos korszerűsítése szükségessé teszi, hogy egyes speciális előadásokat külső előadók tart­sanak, nyilván elsősorban a tudományos intézetekben dolgozók. Ez egy komoly kérdés, ezzel foglalkozni kell, napirenden kell tartani, erre minden szakterületnek szüksége van. A másik vitatott kérdés a kollektiv és egyéni téma és munka viszonya. Helyes, hogy az anyag hangsúlyozza a kollek­tiv munka fontosságát. A tudomány fejlődésének belső mecha­nizmusa az, hogy szintézisek és részeredmények követik egy­mást, nem lehet uj szintéziseket uj jelentős részeredmények nélkül csinálni. A szintéziseket inkább kollektiv munkával, a részeredményeket pedig inkább egyéni kutatással lehet elérni. Fokozni kell a tervszerűséget a kollektiv és az egyéni kulturális tervek megvalósitása során, meg kell javí­tani az összhangot a nagyon szorosan összefüggő két oldal között. Nem szabad azonban abba a túlzásba esni, hogy esetleg szembeállítsuk a kettőt egymással. Fontos lenne éppen ezért az összhang jobb megteremtése érdekében az is, hogy a rész­eredmények jobban és tervszerűbben illeszkedjenek a kollek­tiv tématervekbe, A 9» lapon szó van az iiaíezetek és az egyes egyetemi tan­székek közötti ellentétekről. Javasolom, hogy ezen a megfogalmazá­son finomítsunk, ilyen ellentétekről globálisan nem beszélhetünk sem a történettudomány, sem az irddalom­­tudomány területén. Javasolja, hogy néhány évi oktatás után vagy különböző funkciók betöl­tése után /rektor, dékán, dékánhe­lyettes stb./ az oktatók hosszabb alkotószabadságot kapjanak. Indítványozom tehát a tudományos intézetek kutatóinak az egyetemi ok­tató munkába külső előadókként való bekapcsolását.

Next

/
Thumbnails
Contents