Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

L- 21 -/Benkő Loránd/: Ebben a vonatkozásban tehát nem hiszem, hogy a tudományos minősítésnek bármilyen átalakítása ebben a kérdésben olyan ösztönzést jelenthet, amely gyakorlatilag - nem elvileg, hanem gyakorlatilag - a kollektiv munkák felvirágzását, ezeknek a nagy tudományos szintéziseknek előállítását ösztönözhetné*

Azt hiszem, inkább a másik utat kellene követni; azt, hogy az ilyen munkát nagyobb anyagi ösztönzésben kellene részesíteni. Arra kellene törekedni, hogy az anyagi bázisa ezeknek 9 munkáknak megteremtődjék, mert akkor az ösztönzésnek jelentős részét megteremtettük. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ahol az ilyen ösztönzés nagyobb arányban érvényesül, ott ezek a kollektiv munkák megindulnak és értek is el eredményeket. Itt megint saját területemen, a Bölcsészettudományi Kar területén mozgok, Itt a nagyobb anyagi ösztönzés adott eredményt, a kicsi vagy semmi pedig nem.

Még egy kérdés: Elekes elvtárs felvetette a cserék, kádercserék kérdését a tudományos intézetek és egyetemek között. Számos ülésen merült fel az utóbbi években mindig ez a kivánalom és majdnem közhelynek számit ma már. Érdekes, hogy a gyakorlatban ezek a cserék nem igen valósulnak meg. Ez, azt hiszem, nem véletlen. Bármennyire ideális gondolat ez és bármennyire egyetértek ebben a tekintetben Elekes elvtárssal, mégis azt kell mondanom, hogy elvileg helyes, gyakorlatilag azonban nem járható ut. Egyetértek ennek a beadványnak óvatos fogalmazásával, de tovább mennék. Itt úgy megoldani a kérdést, ahogyan az előterjesztés teszi, nem lehet. Tehát nem az a megoldás, hogy egy évre átdobnak valakit tudományos intézetbe és a kővetkező évben visszaviszik, hanem inkább az olyanfajta megoldások bizonyultak helyesnek, hogy ne állandó jelleggel, státusszerüen, hanem ad hoc jelleggel, megbízott előadóként speciálkollégiumok stv, vállalásával kell bevonni a tudományos intézeti dolgozókat az egyetemi é. ugyanilyen módon az intézeti kutatómunkába az egyetemi oktatókat.

Nagy Károly: Ez a kérdés az anyagban is szerepel. Erről már korábban is sokszor esett szó. Öt évvel ezelőtt a Tudományos Akadémia elnöke módosította a jogszabályokat és ezzel kapcsolatban a tudományos munka tekintetében is módosítások történtek, Én a Tudományos Minősítő Bizottságnak és az egyik szakbizottságnak, a Fizikai és Csillagászati Szakbizottságnak vagyok az elnöke. Ennek a szakbizottságnak az utolsó négy évben a legtöbb gondot éppen ez adja. Minden egyes ülá. en ilyen kérdésekül foglalkozunk. Meg kell állapítani, hogy a javaslat készítői számára is nehéz munkát jelentett. Három-négy év óta minden tervezés ilyen jellegű.

Tolnai Gábor: Kezdem azzal, hogy én az anyagot nagyon kitűnő kiinduló pontnak tartom és optimista vagyok a dolgok realitása tekintetében. Optimista vagyok olyan értelemben, ahogyan az anyag is elmondja, hogy bizonyos lépcsőzetes előrejutással kell a dolgokat megvalósítani. Ehhez - mint az anyagból is kiderül, de anyag nélkül is minden saját szaktudománya és a környező szaküudományok területén is nagyon jól tudja - az alapfeltételek kitűnő szakemberek személyében egyetemünkön mindhárom karon megvannak. Ez az alapfeltétele a következő lépésnek - és afct hiszem, ezen vitatkozunk most -, hogyan oldjuk meg a tudományos munka szerkezeti fejlődésének kérdését. Mert eddig is jelentős tudományos munka - nem igy mondom, hogy folyt az egyetemen, hanem végeztek mindhárom kar oktatói. Nem előszö^mondom ezt el,