Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

Felmerül az egyetemi oktatói időnkinti szabadságolásának a módszere. Rossz megoldás, de korántsem az egyetlen. Eleve ciklusosán kellene tervezni 5-5 évre, s ennek az időszaknak egy részében az egyetemi oktató munkájának súlypontja a kutatás lenne.

Áz 5« pontban szerepel nem eléggé kiemelten egy nagyon fontos kérdés: hogyan működhetnének közre a társadalomtudományok művelői különböző kulturális elöntések előkészítésében. Hát itt kettőn áll a vásár, mindenekelőtt ilyen igénynek kell lennie. Magunktól nem tehetünk többet, mint azt, amit x eddig is tettünk, hogy a kulturális és politikai életünk fejlődésének egészéből következő követelményeket tekintetbe vettük.

A 15. oldalon szó van a kutatócsoportokról. Ebben a tekintetben ajánlom, hogy a lap tetején és a lap alján olvasható sorokat kiki olvassa össze, hogy egymás mellett legyenek. Ezek a kutató csoportok nem jelentenének szervezeti egységet csak addig, mig a feladatot végre nem hajtják. Ez a módszer a baráti országokban eléggé elterjedt. Itt felmerül a kérdés, hogy legyenek-e olyan állandó stabil egységek, mint a tanszékek, vagy ehelyett olyan mozgékony egységek legyenek, mint a kutató csoportok. Pedig nem ez a kérdés, a helyzet az, hogy vannak feladatok, amelyek stabil egységet kívánnak meg és az állandó tanszékek létezése nem zárja ki a kutató csoportok megteremtését.

Az utánpótlást szervezetten kell biztosítani és ennek fontos módja, hogy tovább tudjunk foglalkozni a kibocsátott hallgatókkal. Ez megint felveti a továbbképzés kérdését. Elvileg a továbbképzés lehetősége megvan, a megfelelő feltételek biztosítása azonban nem történt meg.

Az anyagot a maga egészében a fentebb javasolt kiegészítésekkel elfogadom.

Ben k ő Loránd rektorhelyettes: T. Értekezlet! Az anyag előterjesztőinek sok ismeretlen tényezővel kellett megkuzdeniök, sokminden nem az egyetemen múlik, ami a felvetett feladatok megoldásához szükséges. így azután az előterjesztés készitői nem tehettek mást, mint hogy problémákat vetettek fel és a megoldások fő irányait igyekeztek megvilágítani. Nézetem szerint mindkét feladatukat helyesen oldották meg. így a hozzászóló legfeljebb csak bővebben fejthet ki egyes részleteket, de valami egészen újat mondani nem lehet és nem is szükséges.

Nem lehet eleget beszélni az egyetemi tudományos munka szellemi és anyagi feltételeinek biztositásáról. Olyan kérdés ez, amelynek megoldása elsősorban az egyetem felettes szerveinek a feladata. Természetesen nekünk meg kell próbálnunk a saját munkánk területén az előrehaladás lehetőségét megkeresni, de úgy érzem, hogy itt olyan feltételbeli hiányosságok vannak, amelyeket eddig az egyetem önmagában nem tudott kiküszöbölni és ha nem kap hathatós külső segítséget, akkor ezután sem fog tudni javitani a helyzeten. Szellemi téren talán kisebbek a bajok. Az egyetemen dolgozó