Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

oktatók és kutatók szellemi kapacitása magas szintű, mégha nem is mindig egyenletes. Munkájuk tekintetében nincs is elmarasztalás az anyagban. Nem hiszem azt sem, hogy jövőben ezt a szellemi kapacitást sokkal erősebben lehetne gyümölcsöztetni, mert hiszen gyümölcsözött ez eddig is úgy, ahogy tudott. Tizenöt-husz éve beszélünk az utánpótlás kérdéséről, de egyre kevésbé oldódik meg, elkoptatott frázisnak tűnik már. Ezen a téren az akadémiai intézetek jobban állanak, mi le vagyunk maradva. A gyakornoki rendszer jó kezdeményezés.

Javasolom, hogy több gyakornoki státuszt létesítsünk és a gyakornoki kinevezés legalább három évre szóljon.

Nem lehet ugyanis elképzelni, hogy egy tanszékre bekerült fiatal ember egy év alatt megmutassa, mire képes a tudomány területén. Alig melegedett bele a munkába, máris gondoklkozni kell azon, hogy mi lesz vele a gyakornoki év letelte után. Három évi gyakornokoskodás alatt azonban már valami eredményt fel tud mutatni, ha rátermett.

Feltétlenül biztosítani kell az anyagi feltételeket. Nem kell ecsetelni a részleteket, közismertek. A bölcsészettudományi kari feltétteleket ismerem, azok bizony rendkívül silányak mind felszerelés, mind kön.vtári állomány, mind a helyiségek tekintetében. Nagyon komoly anyagi segitség nélkül különösebb előrehaladást nem remélhetünk. A tudománypolitikai irányelvek nagyon helyesen előírják, hogy az egyetemen a tudományos munka mennyisége és minősége javuljon meg, ehhez azonban szükségesek az anyagi alapok. Merem remélni, hogy meglesznek ezek az alapok, de emlékeztetnem kell arra, hogy az 1960-61-es egyetemi oktatási reformnak is számos értékes kezdeményezése bukott meg azon, hogy biztosítottak megfelelő anyagi alapokat. Az oktatásnál még csak valahogy át lehet hidalni az ilyen nehézségeket, a tudományos munkánál azonban élesen vetődnek fel.

Javasolom tehát az egyetemi tudományos munka megjavítása érdekében az anyagi eszközök: a helyiségek, felszerelés és könyvtár állomány megfelelő biztosítását.

Az előterjesztés élesen exponálja a kiadványok kérdését.

Az egyetem tudományos teljesitménye nem marad el az akadémiai intézetek tudományos eredményei mögött,csak éppen nem látszik eléggé, mert különböző akadémiai folyóiratokban és egyéb kiadványokban lát napvilágot, igy a társadalom számára ugyanolyan hasznos, de kevésbé hasznos az egyetem számára és ez nem mindegy. Egyetemünk tudományos és társadalmi rangját mégis úgy adhatnánk meg igazán, ha nagyobb számban saját k±£ kiadványaink lennének, mégpedig reprezentativ minőségben. Ismerem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ezen a téren Köpeczi elvtárs és mások ebben az irányban