Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)
1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen
- 11 Meg kell tehát teremteni a dokumentációs szolgálatot. A 10. oldalon az információval kapcsolatban felmerül, hogy az egyetemeknek az információk gyűjtésében és továbbadásában speciális feladatuk van, amelyet helyettük - legalábbis ilyen mértékben - senki más nem végezhet el, s ezt a munkát össze kell kapcsolni a továbbképzés korszerüsitésével, a kettő egymástól nem választható el. Voltak erre nézve bizonyos elképzelések, de realizálásuk érdekében úgyszólván semmi sem történt. A 11. oldalon szó van az interdiszciplináris vagy éppen pluridiszciplináris kutatásokról, ezek jellegüknél fogva kedvezőbben végezhetők az egyetemen, mint bárhol másutt. Itt ugyanis egy intézményben együtt vannak egymástól igen távol álló, de összekapcsolható tudományágak művelői. Ami másutt nagy üggyel-bajjal történik meg, azt itt könnyen meg lehet csinálni. Arról már beszéltem, hogy a továbbképzés vonatkozásában szükség van arra, hogy a gyakorlati szakemberek felhivják a figyelmet a szükségleteket kielégítő kutatási irányokra és ezekbe a kutatásokba tevőlegesen be is kapcsolódjanak, de az egész terület felett csak az egyetem tud áttekintést szerezni. Az anyag itt példákat sorol fel, ezeket nyilván ki lehet és ki is kell egésziteni. A következő pontban szó esik a kollektiv munkáról. A kollektiv munkát úgy képzelem el, hogy például a XVI. század művelődési viszonyainak történeti kutatásába bekapcsolódnak történészek, régészek, irodalomtörténészek, néprajztudósok stb., de nenPcsak az eredmények összegezése történnék, mint korábban, hanem már menetközben meg kell teremteni a munkálat összehangolását, hogy egészet képezzen a végén, s ennek az egyetemen semmi akadálya nincs. A 14. oldalon a 4. pontban esik szó az egyetemek és a kutató intézetek jobb együttműködéséről. Ezt nemcsak elvileg kell helyeselni, hanem szorgalmazni is kell, ha az anyag meg is emlékezik arról, hogy bizonyos területeken előzmények is vannak. Kifejezésre szeretném juttatni aggályaimat is afelett az elgondolás felett, hogy állandó csere jöjjön íetre a kutatóintézeti és az egyetemi emberek között. Kérdés, hogy ez a megoldás jó-e, mert az egyetemen folyó szakképzés nagyon fontos szempontja a folyamatosság a nevelés szempontjából. Jó lenne viszont, ha az intézeti kutatók a szakképzés speciális anyáéinak oktatásában működnének közre, mig az egyetemi oktatók azokat a foglalkozásokat vezetnék, amelyek elsősorban kihatnak a nevelésre. Nincs szó itt merev záróvonalról, de ennek az elgondolásnak az érvényesitése a szakképzés egysége szempontjából kivánatos.
