Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

- 3 - lo -Arató elvtárs kérdésfeltevése nagyon fontos, 'mert ennek az előter­jesztésnek valóban egyik alapvető mondanivalója az, hogy a tudomá­nyos kapacitást jobban ki ke'll használni a társadalomtudományok­ban is és ennek következtében szükség van arra, hogy különböző formákban feldolgozzanak olyan témákat, amelyek megfelelnek a tár­sadalmi szükségleteknek, elvárásoknak, igényeknek. Ebben az első "kollektiv” tényező az, hogy egyáltalában össze kell -llitani azok­nak a témáknak 9 tervezetét, amelyekben az egyetemi tanszékeken egy vagy több ember tudományos kutatást végez. Tehát maga a tervezés mar eliriditja a kollektiv munka folyamatát. Hogy milyen módszerrel vesznek részt ebben, az rendkívül különböző. El lehet képzelni, hogy egy adott témán sok kutató dolgozik, sőt több tanszék is. Az Akadémiának volt egy szerencsétlen közös témája a társadalmi tudat­ról; ebből sok nem lett a kitűzés ellenére sem, de elképzelhető, hogy egy ilyen nagyon általános téma kidolgozásában nagyon sok tan­szék kutatói vesznek részt. Elképzelhető, hogy egy szőkébbre sza­bott munkára jön létre kutatócsoport vagy munkaközösség vagy valami­féle még ennél is lazább közösség. Hangs lyozom, hogy az előter­jesztés nem akarja kizárni az egyéni kuuatásokat, és azt is el lehet képzelni, hogy valaki olyan témával lép fel, amely nem illik be a közös terv által meghatározott célkitűzésekbe, hiszen el kell ké­szíteni a hároméves és a tizenötéves t vlati tervet is, és az erők összefogására nyilván sor kerül. Elképzelhető, hogy valaki ezen * kivül is dolgozik. Ezt a témakört nem fejtettük ki túlságosan rész­letesen, mert az eddigi gyakorlat általában az volt, hogy egy kandidátusi vagy doktori disszertáción dolgozó valaki nem illesz­kedett be egy országos vagy egyetemi kutatási tervbe a közös téma részeként. Kérem, hogy a vitában a kiemelt újat vegyék tekintetbe, ezzel az ujjal azonban nem akartuk tagadni a régi módszerek és le­hetőségek szükségességét sem, mert szükség van egyéni munkákra is. A vita során: Elekes Lajos: Az anyaggal mint e téren tett szükségképpen első lé­pessel egyetértek, úgy is, mint a helyzet általános körvonalazá­sára vonatkozó munkával és úgy is, mint a további lépések elindi­­tójával. Javaslom, hogy ebben az értelemben, tehát mint a munkála­tok kiindulópontját fogadja el ez a tanácskozó testület az előter­jesztést, hogy erre támaszkodva minél hatékonyabban lehessen lépé­seket tenni. Az egész anyaggal egyetértek, de kiemelek egynéhány pontot és egyeseknél némi módosítást javasolok. Az anyag globálisan érinti - sokkal élesebben, egyértelműbben kel­lene érinteni -, hogy van az irányelveknek az egyetemi kutatómunká­ra vonatkozó része. Ez határozat, amely kötelez bennünket is, ezt végre kell hajtanunk. A mi részünkről a hogyan kérdéséről van szó, azonkívül a mi részünlpől? de főleg a felettes hatóságok részéről a feltételek létrehozásáról. Azt nagyon egyértelműen kellene meg­mondani, hogy az adott keretek között bizonyos mértékű, nem lebe­csülhető tudományos munkára az egyetemnek eddig is volt lehető­sége és ezzel próbált is élni, noha valószinü, hogy jobb szervezés, egyenletesebb munkamenet mellett ebből többet is ki lehetett volna hozni. Itt azonban lényeges változtatásra van szükség, és ez dön­tően a feltételek megteremtésétől függ. Az egyetemeken folyik ku­tatómunka és lehet ezen valamilyen javitást tenni, de hogy lényeges változás történjék, az a feltételek jelentős kiszélesítésétől függ. Sajat vonalamon a szükséges segéderők kérdésére hivom fel a figyelmet

Next

/
Thumbnails
Contents