Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)

1969.05.16. - 2. Előterjesztés P. Kovács Ferencné Wittmann Gizella kitüntetéses doktorrá avatására - 3. A bölcsészettudományi és természettudományi karok tantervi javaslatai

- 4 -korábban, is szerények voltak, nem kellett nagyobb csökkentést végrehajtani.

Szabó Kálmán szerint a TTK-n is kb. 25-55 % a szaktárgyaknál a csökkentés.

Benkő Loránd hangsúlyozza, hogy a csökkentés nem úgy folyt le, hogy a szakoknak 5o%-ot kellett csökkenteniök, hanem egy bizonyos plefon alatt kellett megállapodni, és ezért lett a csökkentés százalékban külömböző mértékű.

Hagy Károly rámutat, hogy az általánosan kötelező tárgyak között a marxista tárgyak oktatásánál talán még forradalmibb módositásokra kerül sor, mint a többinél, mert ott olyasmiről van szó, hogy megszabták, hogy pl. a filozófia vagy a politikai gazdaságtan összóraszáma mennyi, s hogy ez hogyan oszlik elméleti és gyakorlati foglalkozásokra, azt is meghatározta a főosztály. A rektor úgy látja, hogy itt nagyobb mértékű volt a gyakorlatibb foglalkozások felé való eltolódás, mint más tárgyaknál, A minőségileg megfelelő kiscsoportos foglalkozások nagy feladatokat fognak róni az egyes tanszékekre.

Székely György hivatkozva arra, hogy az uj tantervek a szakpárositásbóYcsak egynek-egynek a tervét mutatják, kérdezi, hogy ezek összesitése megtörtént-e és kiderül-e, hogy együttesen mennyi a hallgató terhelése. Ebben még nagyobb szóródás van. Kérdezi: nem volt-e a szakok részéről olyan törekvés, hogy ők maguk ne csökkentsenek, hanem csökkentsen a másik szaktárgy.

Benkő Loránd elmondja, hogy a Bölcsészkaron általában vigyáztak arra, hogy egyik tárgy a másik rovására ne kerüljön felül, s a megbeszélések különösebb nézeteltérések nélkül folytak le. Némi kivételt jelentettek az idegennyelvszakok. A Bölcsészkar ezt a tárgyak közti arányositási feladatot jól végezte el, a dékáni hivatal pontos kimutatásokat készitett és körülbelül meg lehet állapítani, hogy sikerült az egyes félévek terhelését egy kétszakos számára olyanná tenni, hogy nem ugrik ki egy-egy félévben az egyik tárgy a másik rovására.

Köpeczi Béla szerint annak oka, hogy az idegennyelvszakok különleges helyzetben voltak, a nyelvtanulás, tehát az, hogy nyelv- és stílusgyakorlatokat kell tartani. Az egyetem nem mondhat le arról, hogy a hallgatók jó nyelvtudással kerüljenek ki, ez az egyik nagy újítása Egyetemünknek és ezt nem szabad feladnunk. Köpeczi Bélának bizonyos aggályai vannak az arányositássál. Teljesen jogos volt azaz általános célkitűzés, hogy mindenütt csökkentsék az óraszámokat és félévenkint általában 9**lo óra körül nyerjenek ezek megáilapitástf meglepetéssel látja azonban, hogy az idegennyelvszakok nem élveznek különleges helyzetet, mert például a magyar nyelv és irodalom félévenkinti óraszáma kb. annyi, mint az idegen nyelvszakoké. Nem azt akarja mondani, hogy feltétlenül emeljük az utóbbiak óraszámát, de a szakpárosításokat és az egyes szakok jellegzetességeit tekintetbevéve azt javasolja, hogy nagyobb mértékű arányosítás történjék. Nyilván FÖldesi Tamás felszólalása is a szakpárosításokra vonatkozók* Egy francia-magyar szakos óraszáma általában 2o körül mozog és ehhez még hozzájönnek a kötelező tárgyak 5-7 órával. Javasolja, hogy olyan értelmű arányosítás történjék