Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1967-1968 (HU-ELTEL 1.a.30-31.)
1968.01.29. - 1. Az egyetem és a párt szövetségi politikája
2 E politika másik alapfeltétele, hogy a többi osztályok« illetve rétegek részt kapó anale és Eészt vegyenek a kosos célok megvalósításában, ami maga után vonja a szocialista demokrácia kiszólósitését és hatákOJfiyabbá tételét. f A szövetségi politika szelleme azt kivonja meg, hogy az egyes emberek megítélésének alapja a szocializmus érdekébon végzett munka legyen, ami - általában - feltételezi az egyetértést a párt politikájával, legyen az tudatos, vagy kevésbé az. Az egyetértés nem szükségszerű ideológiai vonatkozásban. Az ideológiai egység a munkásosztályon belül.sem valósult meg, még kevésbé a parasztság vagy értelmiség körében. A marxisták még hosszú ideig együttműködnek, vallási vagy más kispolgári, polgári nézeteket valló emberekkel. Az együttműködés nem.zárja ki a vitát és nem jelenti az adott helyzet fenntartását. A társadalmi fejlődés megköveteli, hogy minden nap folytassuk a küzdelmet a politikai egyetértés megőrzéséért és megszilárdításáért. Társadalmunk homogénebbé válása ugyanakkor szükségessé teszi, hogy törekedjünk a marxista világnézet még hatékonyabb torjcsztésére. A politikai-eszmei vita tehát a szövetségi politika szükségszerű velejárója. Az a szövetségi politika, amelyet a párt tiz éve, a hatalom megszilárdítása óta folytat, helyesnek bizonyult és az élet minden területén alkotó energiákat szabadított fel, nagyobb önállóságot biztosított s eszel együtt több kezdeményezést, eredményesebb munkához vezetett. Olyan bizalmi légkört szült, amely meg-, könnyítette az ellenforradalom terhes örökségének felszámolását, uj kérdések megoldását, s ezzel együtt a szocializmus eredményesebb építését. Az országosan érvényesülő szövetségi politikával az EITE párttag- és pártónkivüli oktatói általában egyetértenek. Pr oblámáik és aggadalmaik megegyeznek azokkal, amelyeket másutt is ismerünk, Némelyek attól tartanak, hogy a nemzeti egység politikája háttérbe szorítja a munkásosztály és a párt vezető szerepét. Mások azt kifogásoljál:, hogy az értelmiség most sem részesül megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben. Különösen sérelmezik e tekintetben az egyetemi oktatók alacsony bérezését. Vannak, akik úgy látják, hogy a szövetségi politika ellenére sem. érvényesül megfelelően a
