Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)
1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében
10 X1 tudományos munka elengedhetetlen kiegészítője az egyetem oktatómunkajának. Egyetemünkön aktiv tudományos élet van,, A tudományos munkának azonban nem öncélúnak, nem a minden áron való publikálási vágyból kell fakadnia, nem a e z áms zérus égre kell törekednie, hanem végső céljaként, legalább is egyetemi vonatkozásban az oktatómunka elmélyítését kell szolgálnia. A tudományos munka eredményeinek kiemelése mellett rá kell mutatni arra, hogy ez ma még nem tükröződik minden esetben az oktatómunka gyakorlatában. Az elmúlt évek során az Eötvös Loránd Tudományegyetem nappali tagozatos hallgatóival szemben általában egyre határozottabb követelmény érvényesül a vizsgák során. A vizsgakövetelmények határozottan emelkedtek a Jogi Karon, reálisak a TTK-n, a Bölcsész karon azonban még nem történt fordulat. A tanszékek számonkérő tevékenysége még mindig formális. A Bölcsészettudományi Karon a liberalizmust az idei tanévben sem sikerült felszámolni. Az 1964-65* tanév első félévében a kar 4,3-es átlaggal zárt. A legmagasabb az átlag az V. éven, a legalacsonyabb a III. éven, az első esetben 4,48, a második esetben 4,15. A liberalizmusnak egy ilyen foka rom bolja a hallgatók munkafegyelmét. A liberalizmus okát kutatva elsősorban azt kell megállapítani, hogy ez nézőpont kérdése. Kisárt még mindig a régi szabad bölcsész-szemlélet, amikor is a hallgató megjelenése a vizsgán jeles eredményt szült. A liberalizmusnak oka az is, hogy az oktatók egy része nem kellő lelkiismeretességgel végzi a vizsgáztatást. Mivel nagytömegű hallgató vizsgáztat as át kell elvégeznie, röviden ás gyorsan igyekszik azon túlesni. A vizsgaidő nem kötött, az az oktató, aki rövid idő alatt sok hallgatóval akar végezni, nem mályedhet el, és a könnyebb megoldást választva maximálisan jó jegyeket ad. A liberalizmus további forrása az oktatók azon törekvése, hogy néha meg nem érdemelt, magas jegyekkel szerezzenek népszerűséget tantárgyuknak a hallgatók között, ill. biztosítsák előadásaik látogatását, tudva azt, hogy a Bölcsészettudományi 'Karon a hallgatónak szabad választási lehetősége van. A vizsgáztatás során tapasztalható liberalizmus mellett merev, adminisztratív, bürokratikus vizsgáztatási eljárás is. A liberalizmus következtében a hallgatók nem érzik a vizsgák komolyságát. Nincs is igény a vizsgaidőszakok kivételével komolyabb erőkifejtésre. A hallgatók eleve oda iratkoznak be, ahol csak jó, vagy jeles érdemjegyet kapnak. Ismerik azokat ,az oktatókat , akiknél ki lehet sírni a jobb jegyet, nem egy esetben megtörténik, hagy a hallgató őszint én elmondja, hogy alig járt órára, a félév folyamán egyáltalában nem foglalkozott az anyaggal, a a vizsgaidőszakban két napi készülés után jelesre vizsgázott. Természetesen az ilyen vizsgakövetelmények nem késztetik a hallgatót állandó szívós, rendszeres tanulmányi munkára. A vizsgakövete Idényekkel párhuzamosan kell megemlékezni a hallgatóktól követelt anyag méreteire. E tekintetben nagyon sokszor két véglet tapasztalható. A minimum az, ha a hallgatótól röviden a jegyzetet, és egy-kát megadott irodalom tartalmának ismertetését egyes tanszékek már eleolyan mennyiségű anyag követelik csak meg, a maximum, amikor az ve olyan irodalom-listát állítanak össze, feldolgozását írják elő kötelezően, illetve ajánlják, mely reáli san nem képzelhető el. így, mind a minima1izmus, mind a maximalizmus végső fokon oda vezet, ban. hogy a hallgató nem mélyed el az anyag-
