Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

Az objektiv hibaforrások során külön kell foglalkozni a Bölcsészettudományi Kar szerkezetével. . A Bölcsészkaron 189 szakpárosítás van, ez meglehetősen nagy terhet ró a karra. "Tanár mindenki lehet" elv alapján olyan szakpárosításokat hoztak létre, ahol tanár szakos és nem tanár szakos hallgatók tanulnak együtt, ill. nem tanár szakos hallgatót arra kényszerítőnek, hogy tanári szakot is válasszon. Könyvtárosokat, népművelési szakosokat /mely két szak egyetemi szintű oktatásának szükségessége legalább is vitatható/,régészeket, stb. tanári szakkal párosítunk.A tapasztalat azt mutatja, hogy a nem tanár szakosok nem akarnak tanárok lenni, akár könyvtárosokról, akar TTX-s fizikusokról van szó. A tanári szak felvételét azért rendelte el a Minisztérium, hogy abban az esetben, ha a nem tanar szakosokat elhelyezni nem lehet, gondoskodni tudj on az állam róluk. A gondoskodásnak ez a túlzásba vitele, azonban visszaüt. A nem tanar szakosok csak kányszertanárokka válnak és igyekeznek a tanári pályáról minél előbb elmenekülni. Az egyetemen pedig állandóan úgy érzik,^hogy őket a gyűlölt tanári pályára akarják kényszeríteni. Természetesnek kell tartani, hogy aki tanár akar lenni, annak elhelyezkedéséről addig amig iskoláinkban tanárhiány van, népi demokráciánk gondoskodni tud. Azokról azonban, akik minden áron forditók, régészek, művészettörténészek, népművelők, stb. akarnak lenni, mivel a társadalomnak ilyen mérvű igénye nincs, az állam gondoskodni nem tud.

A szakosképzésnek és tanárképzésnek a TTK-s gyakorlathoz hasonló rendezése a Bölcsészettudományi Karon lehetővé tenné a sokféle szakpárositás megszüntetését. A szerkezet egyszerűsítése megnyugtatóan hatna az oktatókra, és az ifjúságra egyaránt. Az oktatás folyamatában ped’ig a tanárképzés és a szakos képzés szempontjait sokkal határozottabban lehetne érvényesíteni.

Az egyetemi ifjúság erkölcsi és politikai arculatának vizsgálata során meghatározó jellegű annak eldöntése, hogyan viszonyul ifjúságunk új, szocialista társadalmi rendünkhöz. A helyes viszony nem a véletlen, de nem is kizárólag a nevelőmunka eredményeként jön létre, hanem az egyetem nevelőmunkáján túlmenően alapvetően következik a társadalmi létből. Népi demokráciánk eredményei, problémái, nehézségei természetszerűen hatással vannak, Befolyásolják ifjúságunk fejlődését. Ifjúságunk a szocialista társadalomban él, azt elfogadja, fő gondolatai tehát a szocialista társadalmi rend realitásában gyökereznek. Mivel nincsenek már a közvetlen politikai harcból eredő tapasztalatai és élményei,, nem túlságosan érdekli az ifjúságot, hogy a szocialista társadalmi rend milyen küzdelmek eredményeképpen jött létre. Nem lelkesíti túlságosan az a munka, mely e társadalom létrehozásának merész, dicsőséges útját kisérte. Ez az út számára már csak történelem. Az ifjúság a mát fogadja el, és a jövőt tartja szem előtt. Tanulmányai során kialakit magában a szocializmusról egy lényegében helyes, de mégi3 csak elvont képet. A szocializmusról igy kialakult kép lesz abszolút mértéke a szocialista társadalom élete minden jelenségének. Ezzel a mértékkel méri népi demokráciánk mindennapi megnyilvánulásait. Ezen az eszmányesitett a szocialista ideálnak a mércéjén keresztül a társadalmi élet problémáinak elemzése eltorzul? Emellett kisért még az iskolai és otthoni kettős nevelés, valamint a társadalomban meglevő polgárikispolgári életszemlélet hatása is.