Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

A tanazákek ok.tató-t ;V^kenységót vizsgálva számos olyan tényező mutatható ki, me ..y azt tükrözi, hogy a tudományos és a pedagógiai munka egysége nem minden esetben van meg.^Egyes előadókra jellemző az úgynevezett "akadámizmus“. Az előadó tudományos kutatásait viszi előadásaiban a hallgatók felé, nem ügyel arra, hogy hogyan illeszkedik ez be a hallgatók ismeretanyagába. így elvonatkoztatottá, elméletieskedővá, és pedagógiailag értéktelenné válhat az előadasa* Tapasztalható ezzel -szemben az is, hogy egyes előadók az egyetemi tankönyv, jegyzet felolvasására, szolgai utánzására szorítkoznak. A reformot vulgárisán értelmezve,ismeretközlésre egyszerűsítik az előadásokat, nem mutatnak rá azokra a módszerekre, melyekkel az ismeretanyagból a konkrét következtetéseket le lehet vonni. Hiányzik nagyon sok esetben a szaktudomány módszerébe, a források ismeretébe történő bevezetés. Az előadások nem adnak szelesebb kitekintést. Nem vitaindítók, nem nevelnek gondolkodásra, kész ismereteket nyújtanak csupán. A klasszikus anyag, irodalom feldolgozása terén is sok a kivinnivaló. Inkább hivatkozások történnek a marxizmus klasszikusaira, idézetek a klasszikusokból, de nem olvastatják és nem törekszenek a klasszikusok mélyebb elemzésére, megismertetésére. Ezen hiányosságok juttatják el oda a hallgatókat, hogy felvetik azt a problémát, hogy az egyetemen nem tanitják meg őket eléggé gondolkozni.

Az egyetemi reform végrehajtása során az is nyilvánvalóvá válik, hogy a reform nem jelentheti az oktatás tartalmi problémáinak végleges lezárását. Az oktatás tartalmi oldalát tekintve számos olyan probléma vethető fel, amelyek megoldass a tan száki, kari tapasztalatokat figyelembe véve az elkövetkezendő években kell, hogy megtörténjen. A reform idején a jogászképzés korszerüsitése vetette fel a Bevezetés a szociológiába, a Kriminológia, a Szervezástan tanítását. Ma mar a Kriminológia és a Bevezetés a szociológiába speciális kollégium keretében oktatásra került. A későbbiekben kerül sor a nyert tapasztalatok alapján ezen tantárgyak bevezetésére. A Bölcsészettudományi Karon felvetődik, szükséges-e Kelet-Európa történetének önálló keretekben történő oktatása. A Filozofiatörtánet oktatását a tanszék lényegében a^XIX. század közepével befejezi. A legújabb kor filozófiai irányzatait, ás az azokkal kapcsolatos problémákat a hallgatók nem a filozófia-oktatás során, hanem az egyes tanszékek oktatóinak értékelésáb n láthatják csak. Régen megért már és szükségszerű a Bölcsészettudományi Karon a Művelődéstörténeti Tanszék felállítása.

A tanári pályára való felkészítés egyetemi oktatásunkban a szaktárgyi oktatás keretében is a jelenleginél tudatosabban ás tervszerűbben történhetne. A tanári készségeket már eleve rendszeresebben kell fejleszteni. Az oktatómunka során éreztetni kell a hallgatókkal azt, hogy nemcsak általában irodalmi, történelmi, nyelvi, matematikai, kémiai stb. ismereteket nyújtunk, hanem ezeket meghatározott célra történő felhasználásra szánjuk. Meg kell találni az alkalmat annak tudatosítására, hogy az egyetemén szerzett ismereteiket milyen formában kell majd felhasználniuk, leendő tanari munkájukban. Mint a hallgatók véleményéből kiderül, egyáltalán nem elegendő, ha ezt a pedagógia és szaiedidaktika feladatának tekintjük csak. Az egyetemi előadásoknak bizonyos didaktikai szempontokat is érvényesíteni kell. Kézzelfogható példáját ^jvva annak, hogyan kell egy-egy történelmi, irodalmi, matematikai stb. problémát ne mcsak magas tudományos szinten, hanem szem