Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)
1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében
7 tűri a liberalizmust, lazaságra neveli az ifjúságot, ás a követelmények messze elmaradnak az élet diktálta követelményektől. A felvételi rendszer elemzése során még kát problémára szeretnék rámutatni. A magyar társadalom fejlődésének egyik nagyon fontos feltétele a vidék megfelelő értelmiségiekkel történő ellátása. A vidéki állásokkal szembeni idegenkedés általános. Ez nemcsak a budapesti, hanem a vidéki hallgatók esetében is észlelhető. Kb. csak 20 %-ra tehető azoknak a száma, akik bevallásuk szerint még szivesen mennének vidékre, óvatosan kiemelve, 'hogy elsősorban és természetesen vidéki nagyvárosra gondolnak. Ennek a felfogásnak a kialakulásában az anyagi, civilizációs ás kulturális problémákon túlmenően szerepet játszik az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatóságának elfővarosiasodasa is. Mig 1957-ben 2167 hallgatóból 1094, 50,6 % vidéki volt, addig 1964-ben csak a hallgatók 34,8 %-a vidéki. A vidéki hallgatók számának csökkenése szoros kapcsolatban van azzal, hogy az egyetem létszámának növekedésével nem tudott lépést tartani a kollégiumi férőhely látsz ám. szerepet játszik az is, hogy a középiskolai képzés hiányosságai, az elfogódottságból, a mozgékonyság bizonyos hiányából adódó negatívumok a vidékieken erősebben éreztetik hatásukat. Külön kiemelendő, ás ezzel összefügg, ho'gy a szakos képzésben úgyszólván kizárólagosan budapestiek vannak túlsúlyban. A szakos fizikus, matematikus, filozófus stb. elsősorban pestiekből tevődik ki. ^ ^gyre nyilvánvalóbbá válik az egyetem, elsősorban a tanári pályák elnőiesedése is. Mig 1957-ben 43,3 % volt az ELTB-n a nőhallgatók száma, addig 1964-re ez 60,4 %-ra emelkedett. A két tanárképző szakon a legnagyobb a nőhaiIgátok arányszáma, a Bölcsészkaron 67,5 %, a TTK-ti 56,5 %» A tanári pálya elnőiesedését társadalmi életünk több jelensége magyarázza. A pálya elnőiesedésének ilyen tendenciája azonban nem lehet kívánatos. Az oktatómunka színvonala, a hivatástudat alacsony volta arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy az okokat kutatva megvizsgáljuk a karokon folyó oktató-neve lomunkat, ezzel párhuzamosan elsősorban a tanszékek oktató-novelőmunkáját. E kérdéssel a kari vezetés és a kari Pártszervezetek is több ízben foglalkoztak. A tanszéki munka egyik alapvető problémája a tudományos és pedagógiai munka egysegének megteremtése. Az egyetem e gyetemi jellegét elsősorban az határozza meg, mennyire sikerül a tudományos munkát eszmeien is magas pedagógiai munka színvonalára emelni. Ez elsősorban attól függ, milyen számban és szinten találhatók ■ az egyetemen olyan iskolát teremtő egyéniségek, akiknek munkássága tudományos vonalon, hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert. Az egyetem történetére visszatekintve az ilyen professzorok szereztek mindig egyetemünknek nemzetközi elismerést, ás domborították ki a hallgatók előtt annak egyetemi jellegét. E szemponttól vizsgálva a tanszékek munkáját, sajnos azt kell megállapítani, hogy a legtekintélyesebb profeszszórók erejét, energiáját nagymértékben kötik le olyan területek, melyek csak közvetetten kapcsolódnak az oktstó-nevelőmunkához.
