Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

- o

mennyiben sikerül biztosítani, hogy talok közül a legalkalmasabbak es a

tükröződik az is, hogy bírálatuk az ebben a 'társadalomban élő, és élni akaró, a szocializmus eszméit magáévá tévő emberek sokszor szubjektív, indokolatlan és túlzó, de nem ellenséges hangú megjegyzései. A kritikai alaphang, a meglevő kiábrándultság arra kell, hogy ösztönözzön, hogy annak okait igyekezzünk feltárni.

Az egyetemi ifjúság vizsgálata felveti azt a kérdést,

az egyetemre jelentkező fiale gr at e rme11ebbek kerüljenek

be az egyetemre. Az egyetemi felvételi rendszer az elmúlt évek során több változtatáson ment keresztül. A jelenlegi rendszer lehetővé teszi, hogy a felvételt kérők középiskolai munkáját beszámítsa, de ugyanakkor az egyetemi igényeket is érvényre juttassa a felvételi bizottság. A felvételi vizsgák során bebizonyosodott az is, hogy a középiskolák értékelése elég gyakran irreális. A tanulók általában a megérdemeltnél jobb osztályzatot kapnak, igy akarja a középiskola ezzel is elősegíteni felvételüket. A középiskoláknak a tanulókról adott jellemzésére pedig az esetek nagy többségében nem lehet támaszkodni, mivel azok általánosak, semmitmondóak.

A felvételi bizottság igyekszik megállapítani, hogy a hallgatók tudása mennyire fedi a középiskolai érdemjegyeiket, ez sikerül is nagy általánosságban. A tapasztalat szerint különösen gyenge a felvételre kerülők nyelvtani tájékozottsága, a társadalmi öszszefüggásek ismerete, az idegen nyelveknél a beszédkészség, és

évről évre csökken a matematika, a fizika tudusa

felváteli

vizsgán szerzett, nem biztató kép lényegében abban összesíthető, hogy a középiskolák nem adnak olyan képzettséget és műveltséget, mint amilyent az ott szerzett jegyek tükröznek.^

A felvételi rendszer egyik hiányossága az, hogy egy rövid - a felvételiző részére sorsdöntő - ennek következtében túlfeszített idegállapotban történő beszélgetés nem alkalmas arra, hogy a tényleges tudásukat valóban le lehessen mérni. A visszautasítottak egy része nincs meggyőzve arról, hogy ő az egyetemi tanulmányokra nincs felkészülve. Ennek következtében hosszú időn keresztül, nem egy esetben egész életében megcsaltalak, kisemmizettnek érzi magat. Természetesen olyanok is kerülnek felvételre, akiknél jóval képzettebbeket és rátermettebbeket a bizottság elutasított.

A felvételi rendszer másik hiányossága, hogy csak a szakmai tudás felmérésére ad lehetőséget. Az embert nem minősiti. A felvételi bizottságok készítenek ugyan többé-kevásbá részletes jellemzést, de azokat a csúcsbizottsag gyakorlatilag nem képes tudomásul venni. A végső döntés pillanatában nem embereket, hanem pont szamodat vesznek fel. A tanári pálya, de általában az értelmiségi pálya nemcsak szakmailag, hanem morálisan, emberi magatartást tekintve is alkalmasságot követel. Ezért elmélyültebb beszélgetést, esetleg pszichológiai vizsgálatot kellene folytatni a felvételt kérőkkel olg irányban is, hogy azok emberi, magatartásbeli, morális alkalmasságáról konkrétabban meg lehessen győződni,

Felvételi rendszerünk további hiányossága, hogy túlzottan érvényesíti a gazdaságossag elvét. A felvételi keretszámokkal lényegében már az'első évben igyekszik kialakítani a végző-hallgatók létszámát. Annyi hallgatót veszünk fel, amennyit kívánunk, hogy végezzen. A ^felvétellel lényegében megszűnik az okleválszcrzás utolsó akadálya. Jóval nehezebb bekerülni az egyetemre, mint azt elvégezni. Ez a szemlélet és.gyakorlat meg