Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)

Jelentés az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1962/63. évi munkájáról

Várakozásnak s ezért a két professzornak ehelyütt is hálás köszühetet tudunk. Sajnálattal kell megállapítanunk viszont, hogy a tanszékek pdeklődóse az előadások iránt messze alatta maradt a kívánatosnak. h érdeklődésnek ez a lanyhasaga egyrészt az egyetem belső szervezetlenségének, másrészt annak tulajdonítható, hogy tanszékeink jelentős í^sze a tudományos tervezést na meg pusztán adminisztrativ tehernek sízi és nem látja eléggé világosan az összefüggést, egyfelől a terve-. 2es, másfelől a szocialista tudomány fejlődése között.

. 5, A tudorn.inyos munka személyi feltételei. Egyetemünkön általánosan tapasztalható az' a neggyó’öe'dós, hogy á 'tudományos munka személyi j^ltótclei fokozatosan javuló irányzatot mutatnak. Bár kétségtelen, az egyetemi oktatók még mindig erősön meg vannak terhelve, $őt • ^&J”es területeken - túl vannak terhelve oktató- nevelő munkával? az rpolános benyomás mégis az, hogy az oktatók létszáma, a hallgatói ^tszám emelkedésével párhuzamosan, kielégítő mértékben emelkedik, s ’ ^tiek következtében szükségképp javulnak a tudományos munka személyi ^tételei is. Ez a javuló tendencia abból is következik, hogy az egyetmünkre újonnan bekerült fiatal oktatók nagy többségükben tehetséges, “UcLományos munkára képes emberek, továbbá abból is, hogy az oktató ®2enólyzet egészének tudományos kapacitása, teljesitőkepessége fokozasson növekszik, párhuzamosan aszol,hogy a fiatalabb oktatók tudományos Szózatokat szereznek, s hogy az oktato személyzet egésze egyre naga- 8°hb tudományos fokozat okra törekszik,

■i A tudományos munka személyi feltételeit illetően mindaaelszóvá kell tenni egy-két olyan kérdést, amelyeknek megoldása uttgh a tudományos. munka személyi feltételeit, a rendszeres j'vulást megváló mértékben, szinte ugrásszerűen, fokozni lehetne. Ezek a követy a,/ Az oktatóknak a szorosan vett oktató- nevelő, munkával

.megterhelése sem karon belül, sem tanszéken belül nem mondható S^enletesnek. Az egyenletességnek oz a hiánya egyes esetekben termó^^oteson annak is következményef hogy e.gyes szakokon a hallgatók lét^0Ha nagyobb, más szakokon pedig kisebb.Következménye továbbá annak bJ hogy egyes oktatókat inkább az oktató- nevolő, másokat^inkább a g pg^ányos munkában lehet; sikeresen alkalmazni.Ennek ellenéne az a tájgsztalat, hogy ä dékánok, a tanszékvezetők non kisérik eléggé figyo- 01gQ®l az oktató- nevolő munka terhének megoszlását, nem ellenőrzik ow^gé tudatosan és eléggé rendszeresen ebből a szempontból az egyes

helyzetének alakulását, így például a Természettudományi Karon t az oktatók, akik áz egyre növekvő számú gyógyszerészhallgatok 0^ fásával foglalkoznak, sokszor előnytelen helyzetben vannak azokkal °htató!dcal szömben, akik más szakosokat tanítanak. Ha nem is tudunk og[0£bpásra változtatni egyes tanszékek túlterhelésén^ mert ez csak az Ggíjbói létszám fokozatos;növelésével /vagy-a hallgatok létszámának 7 í^^kontésével/ érhető el, fontosnak tartom felhivni a dékánok figyellek cu?ra» hogy az oktatói tehernek a személyzet tagjai közötti egyen°Sobb elosztását tartsál: különös kötelességüknek,

iäs-.-,- « b,/ A tudományos munka le nőm becsülhető akadálya az un.

bS^Sgitő sznnélyz^t viszonylagosan alacsony létszáma és alacsony munkaközismert tény. hogy a társadalomtudományi tanszékek csak kevés só“: ellátva tanszéki könyvtárosokkal, még kevésbbé tanszéki áLioV—t^c^°kkal, A Temószottudonányi Karon a laboránsok, a műszerészek, a béj^i^ónők és más segéderők hiánya akadályozza sokhelyütt az erodií^^öhb munkát. Egyes tanszékek kiemelik,ho y a viszonylag alacsony ő^hyek áiatt kellően képzett laboratóriumi segédszemélyzetet nem ^ kapni, mert némi gyakorlat vagy betonitás után más, jobban fi-