Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)
Jelentés az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1962/63. évi munkájáról
^— - 12 -(V^v; ^ ... ndr jó pór éve korszerűtleneknek minősültek. Ezeket a jegyzeteket sürgősen pótélni kell. Ugyanakkor ez a bizottság részlotokbenonően tájékozódott ninden egyes tantárgy vonatkozásában a hallgatók rendelkezésére álló Írásbeli tananyagokról. Ennek során kikérto a tanszékek véleményét arról, hogy nilyon jegyzetek megírása a legsürgősebb, nilyon határidővel, a szerzők megjelölésével. Ez a tevékenység a következő tanév jogyzcttervének elkészítéséhez náris rendkívül sok segítséget nyújt, az ötletszerű je yzetirási vállalkozások helyett átgondoltabb jegyzotirási nogbizások születhetnek. Az uj és korszerű tananyag elkószitéso még csak hosszú ié° után valósulhat *. nog, pedig onólkül a korszerű ^ oktat ás} a reform szollonéneK negfölelő szakenberképzéc non képzelhető el. Éppen ezért fontos elhárítani mindazokat az akadályokat, amelyek e feladat megvalósítását gátolják#fL jegyzot/.és egyéb segédanyagok negirása része az oktató-nevelő munkának. Ennek negfeleiden á nappali tagozaton használatos jegyzetek írásáért külön díjazás ncö járt, ezzel azonban az oktatói közvélemény nen ért egyet. Egy korszerű, tudományos és didaktikailag is jó jegyzet elkószitéso # anyagi elismerésben non részesül, holott egy egyszerűbb, ismertető jellegű cikk megírásával egy oktató külön jövedelemre tehet szert* így adódik elő az a helyzet, hogy az oktatok nen szívesen vállalnak jegyzetirást, csak abban az esetbon, ha egységes, illetőleg levelező tagozaton is használatos jegyzetek megírásáról van szó, amiért külön díjazás illuti meg őket. Az anyagi ösztönzés hiánya öze..’ túl kihat arra is, hogy az Egyetemnek nincs hathatós eszköze arra, hogy a szerzők a vállalt határidőket betartsák. Ez az annak, hogy ebben az évben is igen sok volt a határidőnódositás* Nem haladtunk clőro a tankönyvkiadás J> éves tervének előkészítésével som, s ebben bizonyos mértékig benne van a Minisztérium késedelme is, amennyiben ez a feladat is orőson:.összefügg a végleges programok és tantorvek életbeléptetésével. A refomnunkálatok során különös hangsúllyal foglalkoztak a korj^ a szakmai gyakorlatok kérdéseivel is. A reform egyik alapvető kitűzése ugyanis az, hogy az elméleti ismeretek es az alkotó, korlati tevékenység közötti szoros kapcsolatokat a jövendő fconmü". nista szakember már hallgató korában meglássa ós felisnerjo,-:-Eonek a tanári ós nemtanári szakon egyaránt nagy a jelentősege. ®c£ mpszetcsen az egyetemi oktatás keretein belül aligha lehetne kívánni, hogy a kellő elméleti alapok elmélyült megismertetésén^ kívül hallgatóink a gyakorlati munka számára is teljesen folf vorkezve hagyják el az Egyetem kapuit, de az nógis megkövetelhet hogy a gyakorlati ólet által igényelt fundamentalis tájékozott^ gal rondolkozzenek már közvetlenül az Egyetem elvégzése után is* Ismeretes, hogy ezeknek a követelményeknek az Egyetem egyedül 0" leget tonni nem képes, A programnunkálatokba éppen ezért jól át-, gondolt, kellő időben beiktatott szálnál gyakorlatokat állitot-^ tünk be óo időt is biztosítottunk ezek szamára. Ezek sikeres valósításához ezen túlmenőlog azonban orra is szükség von, hofí.^ az Egyetem megfelelő munkahelyekkel, gyárakkal, üzemekkel, kai, jogi intézményekkel stb. működjék együtt abból a célból, h
