Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1961-1962 (HU ELTEL 1.a.18-19.)
1962. április 20. - Napirend előtt: Turóczi Trostler József profeszor haláláról való megemlékezés - 1. A tanszéki jelentések tárgyalása
r! Ita az intézet 1950 táján a szocializmus útjára lépő országban részesült, ^eugebauer Tibor és Fényes Imre professzorok kinevezése mellett egyre fontabb szerep jut Novobátzky Károly fiatal tanítványainak is. Az intézet ?8yre növekvő szerepet játszik az elméleti fizikai kutatásokban, tudományos Jelentősége túlnőtt egy egyetemi intézet keretein. Ezért hívta létre a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke 1960 nyarán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszéke mellett az MTA Elméleti Fizikai Alapkutató sportját, amelynek vezetésével Novobátzky Károly akadémikust bízta meg. A mához érve, szólnunk kell pár szót az elméleti fizikai alapkutatások Miegéről. , A fizikának „kísérleti fizikára”, „elméleti fizikára és „gyakorlati fizi^ra-’ való felbontása voltaképpen nem három különböző tudományágat Ment, amely egymástól elszigetelten létezik, amelyek bármelyike a többitől ‘‘ggctlcniil művelhető. Ugyanannak az anyagi világnak, az anyagi világ ^yanazon jelenségeinek a tanulmányozásáról van szó a „három fizikában , Pasztán a módszerek tekintetében vannak eltérések. A korábbi századok Mnelkedő fizikusai csak fizikusok voltak, minden megkülönböztető jelző ■ jkül. A tudomány hatóterületének kiterebélyesedése azonban a fizikában is ^uetetlenné tette, hogy egyszemélyes „kisipari' színvonalon eredményes í11 Un kát végezzenek. Természetes munkamegosztás alakult ki. amely a közös **“<*«/ megoldását megkönnyítette. i Vegyük jobban szemügyre a kérdést. Lehet kísérleti fizikára! foglalón, kísérleti berendezéseket építeni, különböző anyagok különböző tulaj- i óságait sorravenni és megmérni, hátha valami érdekesre vagy hasznosra *J*kanunk. A sok fáradság végül is nem vezet lendülettel eleire az utón. az A'ag szerkezetének minél teljesebb felderítése fele. Lehet elméleti fizikát is *i. fejünkben született a priori hipotézisek alapján elméletet gyártani, jfgpróbálva azoknak a természetre való rákényszeritését. Ez azonban ritkán >«il. Ha valójában az objektív anyagi világot akarjuk megismerni az “"Heti kutatásoknak a tapasztalatra kell támaszkoefnia, feladatául azt kell . 7'ntenie, hogy a tapasztalatok (az esetleges feltételek, laboratóriumi keiriil^"yek közt született megfigyelések) általános mondanivalóját kifejtse, gazdagítsa a kimeríthetetlen anyagra vonatkozó egyetemes ismereteiniti iki<5PÍtse azt, amit fizikai világképnek nevezünk; végül pedig az egyetemes ^'Hintés birtokában megjelölje azt az utat, amely a technika áltál 'ehetett íJJWt kérdések megválaszolásához vezet. A kísérleti fizikus és az elméleti L'tS* egy aránt végezhet alapkutatásokat és egyaránt érhet el technikát ej- 2f° gyakorlati eredményeket. Egyes intézetek távlati célkitűzésében donu. ,násoknál a gyártmány fejlesztési feladatok. 703 ‘útnak vulób az alapkutatások, eredményes t udományos és (mai ukár kísérlet yrMU ß gy< munkában azonban végső soron alaplégyen * vagy jövőbeli) technikai gyiimölesöztetés együttjár, légyen S krsérleti, akár elméleti fizikai intézetről. Nagy ugrások megtétele, |>* ''hnikát is forradalmi módon viszi előbbre, rövidtávú „praktikus Hó említünk az elmúlt évtizedek lehetetlen. Talán csak két példát . , , C^lméből. Szakkörök számára közismert, hogy az atomenergia fe sza - C‘ak szellemi vezérkara túlnyomórészt elméleti fizikusokból.állt ppn 'IL, “jut. az alapvető ismeretek gyökerében ismeretlen \iszon o * óijj^zását kívánta meg az élet. fis egy hazai felfedezés: a mag.var teeh 1*lt '“gyik legszebb eredménye, a kriptonlámpa megalkotása . ,fi8y Max Born mellett tanult elméleti fizikusnak köszönhető. Nem mon 21
