Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1961-1962 (HU ELTEL 1.a.18-19.)
1962. április 20. - Napirend előtt: Turóczi Trostler József profeszor haláláról való megemlékezés - 1. A tanszéki jelentések tárgyalása
Y juk, hogy minden elméleti fizikai alapkutatás automatikusan és néhány éve» belül ilyen eredményekre vezet. Csak azt, hogy egy ország számára gyüinÖr csöző és színvonalas kísérleti fizikai kutatás, a technikát továbbvivő gyakoff' lati fizikai kutatás épp annyira elképzelhetetlen elméleti fizikusok nélkülmint — mondjuk — versenyképes mozdonygyártás gyártmányfejlesztő mérná kök nélkül. Ezt leginkább maguk az igényes munkára törekvő kísérleti és ipar1 fizikusok hangoztatják. (Érdekes módon a fordított helyzet könnyebbe11 realizálódhat: egy tervezőmérnök szabadalmait külföldi vállalatok is szívese9 megveszik, és egy elméleti fizikus kiépítheti munkásságát folyóiratokban meg' jelent kísérleti eredmények alapján, és az általa feltárt lehetőségek experimeö' tális ellenőrzését, technikai megvalósítását mindig szívesen vállalják a témát9 éhes külországi laboratóriumok. Ez magyarázza azt az érdekes tudomány történeti tényt, hogy a Horthy-korszak természettudományoktól — sokba9 annak világnézeti konzekvenciái miatt is — idegenkedő országvezetése nielli az elméleti fizikai kutatások viszonylag egészségesen kibontakozhattak * szűkös, legtöbb területen hiányzó laboratóriumi háttér nélkül. De az ily0*1 példák ellenére is vitathatatlan, hogy komoly laboratóriumokkal való szomegyüttműködés hatalmas ösztönzést adhat az elméleti kutatónak is.) Tudományos és ipari körökben komolyan idézgetik egy kiváló embern*f azt a mondását, hogy ,,az elméleti fizikusok végzik a legolcsóbb kísérleteket. És nemcsak az az igaz, hogy az elméleti kutatások valóban kis anyagi befe*' tetéssel vezetnek reális sikerekre, hanem az is, hogy az elméleti megalapoz** nélkül végzett kísérleti munka gyakran indokolatlanul megnövő anyag* **■ pénzáldozatot jelent. Mindezen szempontok teljes világossággal szerepelnek országunk H'0* kidolgozásra kerülő távlati tudományos tervének célkitűzéseiben. A szociális szelleművé vált Akadémia elsőnek kitűzött — és már meg is valósított^ feladatának a kísérleti fizikai kutatások lemaradottságának felszámolájj tekintette. Emellett azonban egyértelmű határozottsággal támogatja a M&gjfl Tudományos Akadémia az (elsősorban egyetemi tanszékekre alapuló) ebn**^, fizikai kutatásokat is, ezért hívott életre akadémiai és tanszéki kutatócsoj*’ tokát a legnagyobb elméleti és kísérleti fizikai iskolák szervezeti keretek*’9 Nem tekintjük feladatunknak az országos áttekintést és értékeWfj Foglalkozzunk az 1960-ban megalakult Elméleti Fizikai Alapkutató C®0p° munkájával. A mai kutatási témák közül legszebb hagyományokra a relativitáséi9®-^ j let és általában a klasszikus térfizika területére eső kutatások tekinthet*^ vissza. Ezek meghonosítója hazánkban Novobátzkv Károly. Az ő mun nak irányát annak idején az szabta meg, hogy a modem fizika sok erednaófl» nek megértését, az anyag új megjelenési formáinak adekvát rendszere* elsősorban az elektromágneses tér tanulmányozása, tökéletesen követ feltárása teszi lehetővé, amihez a relativitáselmélet adja a biztos tani nlapot. Ebbe a munkába kapcsolódtak be 1950 táján egymásután ványai is, akikkel az elektromágneses nnyag mozgását, az impulzusviszooj és más, évtizedek óta nyitott és vitatott kénlést derített fel. A relativis*- p, dinamika terén megszületett eredmények is abból a felismerésl>ől sarjadta*^ hogy a konstruktív megértést csak az egyes részletek egymás utáni h,
