Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

- 3 -■

Nem látja elég világosan Mód elvtárs ennek az első alapvető történeti fejtegetésnek a szerkezetét, mert kezdi a kérdések történeti felvetésével és anélkül, hogy ezt végigvánné, 1945.-nél egyszeriben abbahagyja és átcsap a kérdés elvi elemzésébe* Pl. hiányzik 1945—48* értékelése, pedig a népi demokrácia győzelméért vivott szakasznak különös jelentősége van. Éppen az értelmiség és a kultúra területén bizonyos feladatok megoldásának nagy jelentősége volt, amire a szocialista átalakítást alapozni kellett. Ezt a munkát nem végeztük el azzal a következetességgel és teljességgel, mint kellett volna, és ezt 1948. után messzebbmenően kellett volna szem előtt tartanunk.

Nem látszik világosan, hogy a szöveg, amikor áttér az elvi kérdésekre, mit akar kiemelni. Mindenesetre nagyon helyes az ösztönösséggel való szembefordulás. Az októberi ellenforradalom az ösztönösségre, a hangulatra támaszkodva a dogmatikus hibákat és az adminisztratív iráryitás hibáit az állami és pártirányitás teljes tagadásához igyekezett felhasználni. Utalni kell a népi demokrácia demokratikus oldalának érvényesitésére: az épités, a haladás, a szocializmust szolgáló feladatok helyes megoldása magában kell hogy foglalja a kérdések alkotó vitáját*

A 4* oldal alulról 6. 7. sorában a " tartalommal való megtöltésük módszere ” frazeológikus : itt pontosan meg kellene mondani, hogy miről van szó. Ez a mondat zavaros, úgy látszik, hiányos.

Az 5. oldalon az 5. pont utolsó bekezdésének deklarativ megfogalmazásához röviden néhány alapvető tényt is kellene mondani: miben látjuk az alapvető fordulatot, milyen tettekről van szó / pl. az általános iskola /.

Ami az értelmiség és a nacionalizmus problémáját illeti: az 1918. előtti Magyarországon a közalkalmazotti, illetőleg hivatalban lévő értelmiségi réteg többmint 90 %-a magyar volt, pedig az ország erősen nem- ' zetiségi összetételű volt, s igy történelmileg érthető, hogy az ellenforradalmi krrszakban, amikor nagy értelmiségi plusz volt, amely viszszakerült, ebben az értelmiségben óriási bázisa volt a fasiszta,irredentista, nacionalista politikának, már a saját érdekeinél fogva is. Ennek ellenére a nemzeti kérdés nemcsak a negativum volt a magyar fejlődésben, talán még ebben a szakaszban sem, mert ha helyesen értelmezzük a nemzeti kérdés megoldását, az végül pozitiv megoldást követel. Ez attól függ, milyen mértékben találjuk meg a nemzeti előrehaladást a szocialista utón. Ebből a szempontból a szöveg nagyon helyesen kiemeli, hogy a legkövetkezetesebb, legradikálisabb megoldást a Kommunista Párt képviselte, de azt is számit ás ba kell vennünk, hogy annak, hogy az értelmiség körében nagyobb hatást nem tudtunk elérni, okai voltak bizonyos hibák a régebbi idők művelődési politikája terén: a proletkult, a weimari vonal közvetlen átvétele, tehát külföldi példák szektás, mechanikus átvétele, ami messzemenően leszűkítette politikai befolyásunkat az értelmiség körében. Olyanokra is jó hivatkozni, mint Madzsar, aki orvos volt, a " Sxáx 100 % "- ba irt és eljutott hozzánk. Ez meggyőzőbb, mintha leszűkítjük a marxizmus-leninizmus értelmezését. Madzsar kifejti, hogy a marxizmus természettudományos exaktsága tette marxistává. Ki kell meriteni tehát azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a korszak - minden ellentmondása ellenére is - nyújt számunkra.