Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

Lengyel Sándor : Általánosságban egyetért a tárgyalt fejezettel,

de egy pár megjegyzést tesz. A 6. oldalon lévő 7* pont 2-5» sorában w A párt nagy sikereket ért el az értelmiség megnyerésében a fordulat évéig, sőt még a következő egy-két esztendőben is " mondat után véleménye szerint egy felsorolás kivánkozik arról, hogy min keresztül és milyen eszközökkel érte ezt el, pl s a hároméves terv, a műszaki és a természettudományi értelmiség óriási tömegeit nyerte meg.stb. Egyetért a 7. oldalon az a/ és b/ pontokban elmondottakkal. Az értelmiség nagy tömegeinek anyagi és erkölcsi megbeeaülóéét abban az időben valóban elhanyagoltuk és az is igaz, hogy a megbecsülés nagyon sok esetben elvtelen " megbecsülésben " nyilvánult meg az értelmiség vezető rétege irányában, de Lengyel Sándor egyúttal arra is rámutat, hogy ez a helytelen gyakorlat a tudományé bizonyos területein oda vezetett, hogy a párt és a demokratikus erők határozott vezetése bizonyos időszakokban tálán egyáltalán nem is érvényesült.

Véleménye szerint helytelen, értelmetlen és módosítandó a 8. oldalon lévő d/ pont első mondata: " A főváros kulturális vezető szerepét - amely lényegében a munkásosztály vezető szerepének a kifejeződése -M. a

A 8. oldal g/ pontja nagyon sok gondolatot, illetve gondolattöredéket fűz össze s igy túl általános. Ezt a pontot ki kellene egészíteni.

Mód Aladár igen helyes kezdeményezésnek és vállalkozásnak tartja a minisztérium részéről, hogy a művelődésügy átfogó programját kívánja elkészíteni. Véleménye szerint a tárgyalt szöveg még csak nyers tervezetnek tekinthető, amelynek továbbfejlesztéséhez és helyes megszövegezéséhez vita szükséges. Nagy átfogó kérdéseket természetesen igen nehéz egy programban röviden tárgyalni. A következőkben csak a problematikus kérdéseket veti fel az elvi és történeti értékelés tekintetében.

A 3» oldalon lévő első ponttal kapcsolatban meggondolandónak tartja, hogy igy leszűkítve vessük-e fel a művelődés kérdéseit. Ha most meg fő feladatnak lehet is tekinteni az ellenforradalmi revizionizmus elleni harcot, művelődésügyi kormányzatunk feladata sokkal szélesebb és sokkal inkább ki kellene emelni ennek a feladatnak pozitiv történeti jelentőségét a művelődésért, a nemzeti felemelkedésért és különösen a szocializmusért való küzdelemben. Ezzel kellene kezdeni és meggyőzőbb lesz nem kommunisták számára is, ha pl. a HőrtJiy-fásizmus művelődési politikáját úgy állitjuk be, ahogyan megtagadta és elárulta a haladó hagyományokat.

Szűkén van felvetve az ellenforradalom, a Horthy-fásizmus elleni progressziv harc szerepe is, amikor azt mondja a szöveg, hogy a fennálló viszonyok ellen radikálisan csak a munkásosztály, a forradalmi munkásmozgalom vehette fel a harcot. Voltak törekvések a magyar értelmiség körében, a tudomány, az oktatás, az egyetemek, a műszaki tudományok területén, amelyek esetleg nem következetesen és nem egészen tisztázottan, de mégis keresték a magyar művelődésügy egyik-másik területén a progressziv megoldásokat és szembekerültek a fasizmussal. A műszaki és természettudományok nem egy területén a magyar szakértelmiség a fasizmus ellenére jelentősét alkotott. Helyesebb ezeket a kérdéseket szélesebben felvetni, mert sokkal inkább meg tudjuk találni a kapcsolatot azzal az értelmiséggel, amely becsülettel akarja szolgálni hazáját és népét, a szocializmus építésében képes és kész együttműködni, ha rámutatunk múltbeli, haladást szolgáló becsületes törekvéseire*