Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

I. ELVI ÉS TÖRTÉNETI ALAPVETÉS 1. A Horthy fasizmus művelődéspolitikája a burzsoázia és a feudális ele­mek osztályuralmának eszköze volt* A legelemibb ismeretek terjesztésére is csak a néptömegek fokozott kizsákmányolása és az imperialista háborúra való felké­szülés szempontjából gondoltak. Fő célkitűzésük az volt, hogy az uralkodó osz­tályok müveló'dési monopóliumát megőrizzék s az értelmiséget felhasználják az uralkodó osztályok népellenes és nagyhatalmi soviniszta céljainak propagálásá­ra.* A feudális maradványokkal telitett tőkés rendszer talaján az uralkodó osz­tály művelődéspolitikája által gátolva a magyar közműveltség lényegesen nem fej­lődött. Az állítólagos magyar "kulturfölény", amelyet a rendszer ideológusai a szomszéd népek elleni hangulatkeltés céljából oly sokat emlegettek, papiron meg­lévő, de meg nem valósuló iskoláztatási törvényekben, a munkás és paraszt fia­taloknak a középiskolákból és felsőiskolákból való kirekesztésében, a város és a falu szembeállításában és kulturális ellátatlanságában, az értelmiségnek a* • néptől való elszigetelésében, az állástalan diplomások tömegében, a reakciós, klerikális előítéletek és fasiszta nézetek uralmában állott. Nem csoda, ha ilyen körülmények között az értelmiség legjobbjai a művészet, tudomány, közoktatás és népművelés terén csak a rendszer ellen vivott - nem egy­szer tragikus kimenetelű - harcban érhettek el eredményeket. Életművük - Bartóké, Kodályé - szemléletesen mutatja, hogy a néppel való egybeforrás előfeltétele az igazi nagy alkotásoknak. De a fennálló viszonyok ellen radikálisan csak a magyar munkásosztály, a forradalmi munkásmozgalom vehette fel a harcot. Csak ez mutathatott rá, hogy a kulturális viszonyok gyökeres megváltoztatásának alapvető feltétele a feudális maradványok felszámolása és a kapitalizmus megdöntése. A Magyar Kommunista Párt azonban közvetlenül is állást foglalt kulturális kérdéseink fejlődésében: szen­vedélyesen leleplezte a Horthy fasizmus művelődéspolitikáját, harcolt a magyar kultúra egészséges kibontakozásáért, s a magyar múlt haladó kulturális örökségé­re és a szovjet kultúra vívmányaira támaszkodva megtette az adott viszonyok kö­zött lehetséges kezdő lépéseket az uj szocialista kultúra felé. Nem utolsó sor­ban ezzel biztosította befolyását a magyar értelmiség leghaladóttabb rétegére, amelynek soraiból számosán váltak a párt ügyének odaadó harcosaivá. Nem vélet­len az sem, hogy az elmúlt korszak művészetének legmagasabb csúcsain, amelyek már a továbbfejlődés szocialista irányát jelezték, József Attila költészete, Ler­­kovits festészete a kommunista munkásmozgalom ihletésére jött létre. "Nem véletlen, hogy honvédelmünk hivatott vezetői részéről többszörösen el­hangzott az óhaj, hogy a korszerű honvédelem érdekében pótoljuk a népiskolai nevelés és oktatás hiányait. Nem véletlen, hogy a közigazgatás emberei, az ipari és mezőgazdasági érdekképviseletek /vagyis a tőkések és földbirtokosok/ hasonló követelményeket támasztanak" - irta a háború közvetlen elólcészitése . idején Hóman Bálint kultuszminiszter, fasiszta háborús bűnös. /Néptanitók Lap­ja 1940. 397• lap./

Next

/
Thumbnails
Contents