Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

2. A fasiszta államhatalom megdöntése, a munkásosztály hatalmának kivívása megteremtette a magyar művelődés uj, szocialista fejlődésének feltételeit.

A szocialista művelődéspolitika célkitűzései nem választhatók el azoktól a nagy gazdasági-politikai céloktól és e célok megvalósulásáért folytatott harctól, amelyek társadalmi törvényszerűségek felismerésén alapszanak* Szerves részét képezik a szocializmus felépítése korszakos feladatának: az ipar és mezőgazdaság szocialista átalakításának, a város és a falu, valamint a fizikai és szellemi munka közötti ellentét megszüntetésének, amely csak a társadalmi munka termelékenységének növekedése és a tömegek ezen alapuló életszinvonal-emelkedése utján mehet végbe. A művelődéspolitika legfőbb feladata, hogy a munkás és paraszt tömegek kulturális színvonalának emelésével, szocialista öntudatának kialakításával, a régi értelmiség világnézeti átnevelésével és uj szocialista értelmiség kinevelésével sokoldalúan bontakoztassa ki a tömegek és minden egyes ember képességét, tudását, kezdeményező erejét a szocialista épités szolgálatában, mivel a szocialista épités terén tett minden sikeres lépés kedvezőbb feltételeket teremt az emberi képességek további, gazdagabb kibontakozása számára. Ez a folyamat a kulturforradalom, amelynek során kialakulnak az emberek közötti érintkezésnek uj szocialista erkölcsi normái is, tömegméretekben alakul ki az uj szocialista ember.

A kulturforradalom nem valami ösztönös folyamat. A hatalom megragadása megteremti a kulturforradalom lehetőségét, de ezt a lehetőséget a dolgozó tömegek csak a párt- és állami irányitás segítségével válthatják valóra. A párt- és állami szervek egységes művelődéspolitikai célkitűzései és kulturális szervező mun kája nélkülözhetetlen, mivel a szocialista kultúra fejlődése csak a marxistaleninista világnézet egyre szélesebb és egyre mélyebb elterjesztése, a polgári nézetek és intézmények kiszorítása alapján megy végbe. A kulturforradalom végeredményben az egész dolgozó nép ideológiai átnevelése, a marxizmus-leninizmus, a szocialista humanizmus, szellemében olyan forradalmi átalakulás, amely egyenértékű a szocializmus társadalmi- politikai győzelmével, jóllehet egyrészt azon alapszik, másrészt azt szilárdítja meg és fejleszti tovább.

A pártirányitás részben az adott terület kommunistáinak és a párt körül tömörülő szimpatizánsoknak mozgósítása utján részben a megfelelő állami szervek kulturális szervező munkája utján valósul meg. Az irányitás formái változhatnak és változnak is, de minden formában közös, hogy a/ eszmei utón, a marxizmus-leninizmus eszméinek meggyőző erejére támaszkodva, b/ az állam kezében lévő gazdasági- anyagi eszközök felhasználásával történik és c/ nem enged teret a párt és proletárdiktatura-ellenes törekvéseknek, amelyeket adminisztrativ utón elnyom. Helyessége akkor biztosított, ha a tényleges szükségletekre és a tömegek tapasztalataira, fejlettségi fokára épit, összeegyeztetve a helyi szükségleteket az országosokkal.

3» A szocialista kultúra a maga egészében csak azután jön létre, miután a munkásosztály az államhatalmat megragadta. Fejlődése ily módon ellentétes a polgári kultúráéval, amely már a feudális társadalom pórusaiban kialakul, kapitális ta viszonyok talaján jön létre és terjed szét, A munkásosztály - amelynek ideoló gusai a proletárforradalomra való felkészülés idején kialakitják már a politikai ideológiai harc fegyvereit, kialakítja a szocialista kultúra első csiráit, - saját gazdasági-társadalmi rendjét csak a hatalom megragadása után kezdi épiteni s csak ezen az alépitményen emelődhet és alakulhat ki a szocialista kultúra, szakadatlan harcban a régi intézmények ‘és tudatformák ellen, E harcban a régi intéz mények újakkal való helyettesitése mellett, kisajátításuk és tartalommal való megtöltésük módszerét, vagyis a kulturális reform módszerét is igénybe veszik. Ebben a történelmi összefüggésben kell értékelni azt a tényt, hogy a munkásosztály kulturális hegemóniájáért, a szocialista kultúra kialakításáért vívott harc ban mi - a többi népidemokratikus országhoz hasonlóan - támaszkodhatunk már a Szovjetunió tapasztalataira, ami sok felesleges tapogatózástól és útkereséstől kímélhet meg bennünket. De mivel a szocialista kultúra kialakítása sajátos, a- 4 -