Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. június 15. - 2. Az egyetemi kultúrmunka félévi értékelése. Az egyetemi napok tapasztalatai
JELE N T E S a Budapesti Eötvös ^óránd Tudományegyetem Történettudományi Kara által az Oktatásügyi Közlöny 1956. május 15-1 számában közzétett pályázatbak elbírálásáról és az erre vonatkozó javaslatról. A Régészeti Tanszéken a népvándorláskor és a középkori régészet tárgykörből meghirdetett egyetemi tanári állásra 1 pályázat érkezett be. A beérkezett pályázat elbírálására alakult bizottság az alábbi javaslatot terjesztette elő: László Gyula a kolozsvári magyar egyetem volt professzora, a Magyar Történeti Muzeum középkori régészeti osztályának vezetője, egyetemünknek évek óta előadója s a népvándorlás- és középkori régészeti szak megbízott vezetője, főleg a népvánöcrlásT, a honfoglalás- és a magyar középkor problémáival foglalkozó régészj érdeklődése azonban más korokra is kiterjed, amit modern művészeti tanulmányai, igy csak a közeli hetekben megjelent Medgyesy Eereneről szóló müve is igazol. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után egyetemünkön folytatta s itt nyert doktori oklevelet. Sokat utazott az európai országokban tanulmányai kiszélesítése végett. László munkásságának legnagyobb része régészeti tárgyú. Dolgozatainak java a népvándorláskor népeinek - hunok, avarok, kisebb részben germánok - azután főleg a honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának sok szempontra kiterjedő feldolgozása. Nagyon érdeklik őt a letelepült magyarság életének korai századai is. Kutatásai elején a szegény ember addig teljesen elhanyagolt hagyatékának kérdései foglalkoztatták; innen elindulva vált érdeklődése társadalomtörténetivé és irányult a népek megállapitható osztályainak és ezek egymás közötti viszonyának kutatására és felderítésére. Igen sok hasznos ée helytálló megállapítást tett főleg munkaeszközök, móltóságjelvények meghatározása térén. E munkájában nagy hasznát vette alapos és kiterjedt néprajzi ismereteinek. A hunokra vonatkozóan az "aranyij" igezi rendeltetésének kimutatása, az avar sírokban épen vagy töredékesen reánkmáradt, de addig ismeretlen rendeltetésű tárgy vált az ő kutatásai nyomán felismert munkaeszközzé. Uj munkájában, az "Études archaeologiques sur l'histoire de la société des ivars"-ban egész sereg társadalmi és osztály-kérdést vet fel, s ezek egy részére kielégítő feleletet is ad* Ez utóbbi munkája egyébként is fontos az avarok hazánk területén való életének es történetének megismeréséhez* László Gyula régészeti munkásságának főterülete azonban a magyar őstörténelem és a honfoglaló magyarság életének és régészeti hagyatékának földerítése és elemzése. Mint maga mondja, e téren három főproblémacsoport megoldására törekedett, illetőleg fog ezutáni munkájával is törekedni: 1./ a magyar társadalom az ananjinoi korig, - 2./ innen a honfoglalás koráig és 3./ a honfoglaló magyarság éle-^ te. Ez utóbbiról szól életének máig főmüve, "A honfoglaló magyar ^nép élete", mely a legjellegzetesebben mutatja László problémafelvetését és problématisztázását. Egyébként a honfoglaló magyarság életének további kérdései is foglalkoztatták őt, különösen a magyarság korai keleti kapcsolatainak szélesebb körű ábrázolására is törekedett /így a Szent László legenda keleti gyökereivel, a Lehel kürtjével, középkori varázslatainkkal foglalkozó tanulmányaiban/ Célkitűzései, eredményei és problematikája sokrétűségükben külön helyes biztosítanak számára. Fölvetett problémáinak tárgyalásában is uj és eredeti módszereket követ. így uj nála a temetők elemzéseinek módszere, melyhez hasonlót csak a szovjet régészeknél látunk, László azonban tőlük függetlenül dolgozta ki a maga módszereit. Uj az a törekvése is, hogy aprócska, de végig nyomozható elemekből a mindennapi élet elevenségével szólaltassa meg a régi korokat. László rámutat arra, hogy nálunk járt szovjet kutatókkal
