Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. június 15. - 2. Az egyetemi kultúrmunka félévi értékelése. Az egyetemi napok tapasztalatai
JEL E JLTÉ5 a Budapesti Eötvös I'óránd 'Tudományegyetem Történettudományi Kara által az Oktatásügyi Közlöny 1956. május 15-1 számában közzétett pályázatiak elbírálásáról és az erre vonatkozó javaslatról. A Régészeti Tanszéken a népvándorláskor és a középkori régészet tárgykörből meghirdetett egyetemi tanári állásra 1 pályázat érkezett be. A beérkezett pályázat elbírálására alakult bizottság az alábbi javaslatot terjesztette elő: László Gyula a kolozsvári magyar egyetem volt professzora, a Magyar Történeti Muzeum középkori régészeti osztályának vezetője, egyetemünknek évek óta előadója s a népvándorlás- és középkori régészeti szak megbízott vezetője, főleg a népvándorlásr, a honfoglalás- es * ' ' ’ ' -• <■*- ■* -■** - - t - '. <.i __ ... _ A Történettudományi Kar rendkívüli tanácsülése 1956 junius 12»én L á s z 1 ó Gyula egyetemi tanári pályázatát megtárgyalta és a kiküldött szakbizottság jelentését egyhangúan magáévá tette. Budapest, 1956 junius 12-én. I*Tóth Zoltán s.k, dékán tivó és iranyuJL'c a nepetv x v ua v v w u. c. v j w. .— ... közötti viszonyának kutatására és felderítésére. Igen sok hasznos ée helytálló megállapítást tett főleg munkaeszközök, móltóságjelvények meghatározása terén. E munkájában nagy hasznát vette alapos és kiterjedt néprajzi ismereteinek. A hunokra vonatkozóan az “aranyij” igezi rendeltetésének kimutatása, az avar sírokban épen vagy töredékesen reánkmaradt, de addig ismeretlen rendeltetésű tárgy vált az ő kutatásai nyomán felismert munkaeszközzé. Uj munkájában, az “Etudes archaeologiques sur l’histoire de la société des Avars"-ban egész sereg társadalmi és osztály-kérdést vet fel, s ezek egy részére kielégítő feleletet is ad* Ez utóbbi munkája egyébként is fontos az avarok hazánk területén való életének és történetének megismeréséhez. László Gyula régészeti munkásságának főterülete azonban a magyar oatörtónelem és a honfoglaló magyarság életének és régészeti hagyatékának földerítése és elemzése. Mint maga mondja, e téren három főproblémacsoport megoldására törekedett, illetőleg fog ezutáni munkájával is törekedni: 1./ a magyar társadalom az ananjinoi korig, - 2./ innen a honfoglalás koráig és 5»/ a honfoglaló magyarság élete. Ez utóbbiról szól életének máig főmüve, "A honfoglaló magyar^nép élete“, mely a legjellegzetesebben mutatja László problémafelvetését és problématisztázását. Egyébként a honfoglaló magyarság életének további kérdései is foglalkoztatták őt, különösen a magyarság korai keleti kapcsolatainak szélesebb körű ábrázolására is törekedett /Így a Szent László legenda keleti gyökereivel, a Lehel kürtjével, középkori varázslatainkkal foglalkozó tanulmányaiban/ Célkitűzéséi, eredményei és problematikája sokrétűségükben külön helyes biztosítanak számára. Fölvetett problémáinak tárgyalásában is uj és eredeti módszereket követ. így uj nála a temetők elemzéseinek módszere, melyhez hasonlót csak a szovjet régészeknél látunk, László azonban tőlük függetlenül dolgozta ki a maga módszereit. Uj az a törekvése is, hogy aprócska, de végig nyomozható elemekből a mindennapi élet elevenségével szólaltassa meg a régi korokat. László rámutat arra, hogy nálunk járt szovjet kutatókkal
