Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. április 6. - 3. Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karának jelentése az 1955-56. tanév II. félévének munkájáról
Hollós látván a Ny IX II. alapszervezetének titkára: A jelentést jónak tartja a vezetőcég, örvendetes az a megállapitás, hog y a pártszervezettel való együttműködés jónak bizonyult. Nincs olyan kérdés, hogy ne .beszélnék meg az állami vezetéssel kölcsönösen. A pártvezetőség kap segítséget is az állami vezetéstől, pl. előadót kaptak az aktiva értekezletre. Helyes az a megállapitás, hogy túlterhelés mutatkozik. Helyesnek tartják az ötéves képzésre való áttérési javaslatot, mert a bürkeit vizsganövelés elkerülhetetlenül a színvonal rovására megy. Ilyen jelenségek mutatkoznak pl. abban is, hogy szakdolgozat beadásra már sorozatosan kérnek halasztást. Nem megy egyszerre a hospitálás és a szakdolgozat elkészítése is. Javasolja, hogy a pedagógia-magyar és a pedagógia-történelem szakosok kérdésével külön foglalkozzék az egyetem vezetése. Az őszi bevonulás kérdését újból meg kell vizsgálnia az Oktatásügyi Minisztériumnak. A levelező hallgatók kérdése ténylegesen rosszabbul áll, mint azt a jelentés tükrözi, Rengeteg vizsgahalasztást kérnek s ezen a téren már tarthatatlan a helyzet. Már most sokan kérik a hospitálás alóli felmentésüket. A IV. éves hallgatók házasságkötése igen komoly kérdéssé válik, mert ezt a legtöbben Budapesti elhelyezkedésük érdekében teszik. Nem tudjuk elhelyezni azt a sokszámu házas hallgatót Budapesten, akik a legtöbben iy. éves korukban házasodtak össze. Javasolja, hogy ne helyezzük el a házastársakat Budapesten, de sajnos az azonos szakosság miatt a vidéki elhelyezés is problematikus. Léderer Emma: A IV. éves ped-tört. szakosok helyzete tarthatatlan. IV. évük II. félévében 32 órájuk van, szakdolgozatot be kell ádniok, s hamarosan teljes erővel készülniük kell az évvégi vizsgákra. Teljesen képtelenség, hogy ilyen körülmények között eleget tudjanak tenni tanulmányi kötelezettségüknek. Ugyanez a helyzet a földrajz-történelem szakos hallgatókkal is. így ezek a történelem szakosok igazában nem történelem szakosok. Úgy látja, hogy a hallgatók hivatástudatának kérdése nagyon gyenge lábon áll. Nagyon nagy politikai nevelőmunkára van szükség. Optimistának tartja a jelentés politikai nevelőmunkával kapcsolatos fejezetét.A XX. kongresszus hatására élénkül, javul a helyzet, de sok ténnivaló van még a DISz-el való együttműködés terén, s a két karnak össze kell fogni ebben a kérdésben.