Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)

1954. július 9. rendes - 2. Beszámoló az 1953/54. tanév munkájáról - 3. Pályázatok megvitatása

• 12

A Füzfás elvtársiéi hallott javaslat úgy felt, mintha 3 év alatt nem mérték volna fel az egyetemen a tanrendi rákon felül mutatkozó rendkívül fontos pedagógiai jellegű tevékenységeket* /mikor felmértük ezeket a tevékenységeket, akkor kötött oktatótevdkenységnek sz'mitottunk bizonyos tevékenységeket, s ezt mondoftnk^bizonyoe tevékenységekre: Igaz, hogy fontos, de kiszámíthatatlan, nem mérhető, tehát maradjon a kötelező érákon felül* De mérhető kötelező okt8tótev'kénységnek minősült a tanrendi éra, a gyakorlatok, a konzultációk, a vizsgák, o szakdolgozat előkészítése* Tbből adódott egy summa, mondjuk ezer óra, ezt elosztottuk, mondjuk^ sz«'z óktatával éo igy - tegyük fel - ad dott egy kb» lo érés szám, b-'r emlékszem, ho y lényegesen kevesebb*

Füzfás: Jóval több volt!

Trencsény1: Azfeötvös Lcránd Tudományegyetemen nem!

Tost mi történik? Osztjuk az összes órák számat, belevéve valamennyi mérhető kötelező pedagógiai tevékenyéget, ezt az óraszámot osztjuk axxKOEXxáxkKiá sz ezen mérhető kötelező pedagógiai tevékenységet ellátó emberek számával, kapunk egy sz-mot és ezt a szamot most úgy kapjuk itt vissza, hogy ez az a szám, de csak a tanrendi érék számítanak bel . Vagyis nincs elismerve a legkisebl mértékben sem azt a sor egyéb tevékenység ami legalábbis megduplázta a tanrendi órákat, sok esetben azonban több mint megduplázta. Ezekre az oktatás természeténél fogva szükség volt* 'la czekr 1 lemondunk, 8kkor lemondunk a neveTmunkárT, marad egyszerűen a

prelegálás, amivel természetszerűleg hem elégedhetünk meg, mert j akkor hol van a nevelőmunka, az ismeretek megszilárdítása?

Akkor arad az e dilettantizmus, amelynek alapján, hogy a heti 8 érés tlagot elérjük, ki-ki többet tanit, mint amihez egyetemi szinvoralon ért, ebbe pedig nem mehetünk bole. Itt nincs különbség r nyelvtudom 'nyi és a történeti kér közö t •

Fiatal munkst rsaink - a legjobbak is - többnyire olyanok, akiket mi egy, a tanítás szempontj'bél a ml területünknél is szükebb területre fel tudunk ra^r úgy készíteni, ho y becsületesen meg tudják éllani a helyüket: főleg gyakorlatve. ttés dolgában.

Az adjunktusokat és a docenseket mindenesetre tanredi érák ellátására is fel tudjuk használni, de még szükebb területen, mert szükebb a specislist^uk. gyakorlatilag e fiatal műnkrtorsnak még kevesebb tanrendi éra jut természetszerűleg. Egy kivétel van: amennyiben gyakorlatot lát el. He fiatal munkatársainkat,