Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)

1954. július 9. rendes - 2. Beszámoló az 1953/54. tanév munkájáról - 3. Pályázatok megvitatása

akiket fokozatosan be tudunk vinni egyre magosabb színvonalú munkába, mindjárt a kezdet kezdetén tiz-tizcnnégy órákkal terheljük meg, ez annyit jelent, hogy ezeket s fiatal kádereket megöltük, tudományos fejlődésük teljes mértékben el van vágva. Nekem még mindig egy egyetemi éra előkészítése legalább 3-4 éra ad hock készülés, nem számítva, hogy ha tudom, mit adok elő a jövő éven, egész ny őrön olyan irányban v'lógatom össze olvasmányaimat, mert máskülönben nem tudnom feldolgozni a mérhetetlenül sok újat. Tehát itt a minőségi munka teljes mértékben lehetetlenné fog válni,

Ari az órakedvezményeket illeti, ez annyit jelent, hogy olyan k rokon, ahol a tudományos munka olyan magas színvonalú, hogy sok az akadémikus, a levelező tag, a t dományok doktora, a fiatal tanszemély zet még jobban agyon van nyomva, mint másutt, mert én vidáman tarthatnám meg a magam 4-5 éráját, mert többre ínén vagyok kötelezve és megtehetném, ho y mással nem törődöm. Ebben az évben azonban lo érát adfcam elő, s he nem ezt teszem, egészen fiatal tanársegédeket kellett volna beállítani olyan előadási érákra, amikre nem, képesek, nem szólva arrél, hogy heti 8-9 érájuk is olyan mértékben nehezedik rájuk, ho y a tanévben önművelésre, az órákra való ad hoc készülésen túli olves isra egyáltalán nem jut idejük,

A külső előadók be nem tervezése annyit jelent, hogy bizonyos speciális alapvető fontosé gu tanulmányi ágak hovatovább kiszorulnak egyetemünkről. Van egy sor, a világ tudományában nagyon számottevő, nálunk is nagy hagyományokkal rendelkező tudományág, amelynek nincs tanszéke, de amelyre vannak az országban jeles szakenh ek, akik ha csak heti 2-3 érában foglalkoznak gyerekeinkkel, azok ebből nagyon sokat profitálnak /egyiptolő i8, zenetörténet, ujgörög nyelv stb./. Ii lesz ezekkel? Egyetemi életünk Így dilettantizmusra kényszerit professzort, tanársegédet és hallgatót egyrént, ha pedig dilettáns színvonalon adunk elő, azt fogják hinni a hallgaték, ho y ez a tudomány, pedig dilettantizmusra nevelem őket, nig ha azt látják, hogy 8z egyet ml munka slapos, fo rásszerü feldolgozás, akkor külön prédikáció nélkül is erre szoknak rá. Teh^t ha dilettantizmusra szokunk, teljesen színtelenné v'lik egyetemünk, és Magyarországon bizonyos tudományágak éveken belül el fognak halni, mert pl. hogy jelenleg az ékirás szakértője, aki nem egészen fistal ember, ót fogja-e, tudni adni fiataloknak a maga nagy tapasztalatát, az igen nsgy kérdés.