Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)
1954. július 9. rendes - 2. Beszámoló az 1953/54. tanév munkájáról - 3. Pályázatok megvitatása
-10 -egyeztetni sem tudják az anyagot, mert a külső előadók nem adják oda előre az előadást. Olyan értelemben kell javaslatot* tenni, hogy biztosítsák az egyes előadók számára, hogy a jövő félévben fel tudjanak készülni féléves kollégiumra* A szemináriumokat a hallgatók sokkal jobban szeretik, mint az előadásokat, pedig a szemináriumokat történeti kari hallgatók vezetik és azok mégis jobbak, mint az előadások. Elvileg fontos, hogy ne hallgatók vezessenek szemináriumot, de nem ez a legfőbb kerékkötője a marxista oktatásnak. A történeti karok a szemináriumok elég élénkek, vannak viták felvetődnek aktuális problémák, bár a felkészültség nem elég jó, tehát tartózkodnak bizonyos kérdések felvetésétől, de ez az utóbbi nem jellemző. Az esti tagozaton vannak komolyabb hibák. Itt még élesebben jönnek ki az oktatás hibái. Az esti hallgatók közül nagyon sokan vannak, akik pártfőiskolát végeztek, vagy katonatisztek, vannak tanítók, lektorok stb. Ezek számára ennek a mechanikus anyagkövető előadásnak és szemináriumnak különösen nagyon erősen megmutatkozik a hibája. A marxista tanszék az esti tagozatos oktatást mellékesnek tekinti. A szaktanszékekkel való együttműködés a történeti karóul is elég gyatra. Egyrészt a tanszék nem használja ki a megfelelő alkalmakat / pl. a kari ülést/ az együttműködés elmélyítésére, nemhivják meg az illető szaktanszékek oktatóit a szemináriumi előkészítőre, másrészt a szaktanszékek figyelme sincs erre felhiva. Előáüht olyan helyzet,hogy a történeti karon most egy jéletet vitat meg az egyik szaktanszék / Magyar történet 1917-től/ és a tanszéken / felszólaló is ott dolgozik/ eszükbe sem jutott, hogy meg kellene hivni az ott lévő marxista tanszéken dolgozókat, akik a magyar párttörténetet tanítják ugyanebből a korszakból, ügy gondolja, hogy az egyetemes tanszéken is hasonló a helyzet. A történeti karon is általában legyintés fogadja a marxista tanszéket, amiben a nagyobbik rossz, hogy nem is látják általában az emberek, hogy értelme volna komolyan gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni, hiszen úgy sem történik semmi. Ez a marxista oktatás fő akadályává kezd válni. Elég koncentrált moggósitás szükséges, hogy leküzdjük ezt a hangulatot, amély a marxista tanszék irán yában megnyilvánul. Általában nincsenek bevonja a tanszék munkatársai a párttörténet feldolgozásának munkájába, nem hivják meg őket, ha a Pártfőiskoián van vita a magyar párttörtónet egy-egy fejezetéről stb., és nem kapnak meg fontos anyagokat sem. Pl. Nemes Dezső elvtársnak elhangzott a Pártfőiskolán egy előadása a magyar munkásmozgalom történetének egy szakaszáról , amely megvan sokszorositáshan, de a tanszék
