Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1942-1943 (HU-ELTEL 1.a.2.)

1943.08.31. VIII. rendes ülés - 07. Dr. Romhányi József gyermekklinikai tanársegéd fegyelmi ügye

gélén is jelentkeztek s igy megismétlődésüktől ők, a szülők méltán félhettek. Ezt a lehetőséget panaszos házi orvosa Dr. KÉVÁSZ JENŐ kihallgatása alkalmával szintén hangsúlyozta, amire való tekintettel véleménye szerint a sürgős vizsgálat szüksége nem lett volna esetleg kizárható.

Dr. HOMHÁNYI JÓZSEF viszont védekezését arra alapit ja, hogy a panaszossal való szóváltás közben e- legendő alkalma volt a gyermeket megfigyelni és tüzetesebb megvizsgálás nélkül is megállapíthatta, hogy életveszedelem egyáltalában nem forog fenn. A gyermek nyugodt tekintete, arca és egész magatartása nem tette a beteg benyomását és még kevésbbé árult el oly tüneteket, melyek az azonnali orvosi beavatkozást szükségessé tették volna. Minderről panaszost ő felvilágosította ás a helyzetet kellően megmagyarázta.

Panaszos összes beadvá - nyaiban és kihallgatása rendén is ragaszkodott ezzel szemben ahhoz, hogy Dr. HOMHÁNYI a gyermek arcát, miután az le volt takarva nem láthatta, különben is tultávol állott a gyermekét két karjában tartott anyától. Megnyugtató magyarázatot pedig egyáltalában nem kapoxt azon a kinosan ható kérdésen kivül, hogy "tulajdonképpen ki az apa és anya" és hogy a telefonkönyvben van 200 orvos, válasszon közülük egyet. SZOBÉNYI LÁSZLÓné, mint tanú, vallomásában ingadozó, az esetre pontosan nem emlékszik, de úgy véli, hogy a gyermek takaróját ő lebbentette fel a levegő kedvéért, de ezzel a gyermek arca láthatóvá nem vált. SOMOGYI BEATA ápoló-