Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1942-1943 (HU-ELTEL 1.a.2.)

1943.08.31. VIII. rendes ülés - 07. Dr. Romhányi József gyermekklinikai tanársegéd fegyelmi ügye

///

nővér ezzel szemben tanúvallomásában határozottan kijelenti, hogy a gyermek takaróját ő emelte meg egyenesen abból a célból, hogy az orvos az arcot láthassa. SZÖRÉNYI-né, ki a gyermeket két kezében fektetve tartotta: a takaróhoz nem is nyúlhatott hozzá.

Ugyanez a tanú a panasz- lőtt orvos ily értelmű nyilatkozatát megerősítve vallja azt is, hogy peri- culum in mora esetén a betegeket feltétlenül és mindig megvizsgálják, tekintet nélkül arra, hogy van-e szegénységi bizonyitványa vagy nincs.

Panaszos a vizsgálat megtagadásának jogtalanságát puszta állításán kivül egyébbel bizonyítani nem tudja, mig azt, hogy' ROMHÁNYI szabályszerűen járt el az orvosi Kamara feloldott határozata, a Kamarai ügyész jelentése és a felebbezéshez fűzött kisérő irata, valamint Dr. GSÉPÁNYI LÓRÁNT vallomása igazolja. Az általa adott Caldea tabbletták és injectio: merőben praeventiv célúak voltak s nem jelentettek okvetlenül szükséges beavatkozást. Már az elmondottakból levezethető, hogy a periculum in mora a beteg gyermek állapotában nem jelentkezhetett. Ezt a szakszerű ismereteket igénylő megállapítást egyedül a nem szakértő panaszos apa támadja meg, ám ezt a laikus álláspontot a védelem felsorolt adatai megcáfolják.

Ami pedig a másik előzetes kérdést illeti, nevezetesen, hogy pár percnyi rátekintés elegendő- e a közvetlen veszély fenn - vagy fenn nem forgásának közelebbi megvizsgálás nélküli megállapítására: ezt a kérdést tisztán szakszerű természete okán, a közvetlen érdekelt laikus véleménye,