Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1942-1943 (HU-ELTEL 1.a.2.)

1942.10.10. I. rendes ülés

kérdések megoldásához kellő elmélye­dést feltételez. Kéri a Tanács tagja­it, hogy rektori működésében és az e- lőforduló nehézségek elháritásában tá­mogassák. Dr. IVÁNYI -JÁNOS hit tudo­mánykari dékán a Tanács első ülése al­kalmából az alábbi szavakkal köszönti a Hector Magnificust : " Magnifice Domine Hector ! Nekem, a hittudományi Kar ezidei dékánjának jutott az a kitűnő feladat, hogy Magnificentiádat a Tanács első összejövetele alkalmával köszönt­sem. Bevallom, hogy e megtisz­telő megbízatás igen-igen nagy örömet jelent számomra. Az én lelkemben nem­csak az a mély megbecsülés él, amellyel az orvost általában övezni szokták az emberek. £n teológus vagyok és a teoló­gusnak a lelkében ez az orvosnak járó megkülönböztetett tisztelet és megbecsü­lés mélyebb gyökeret vert. Engem az Isten szava, a Szentirás is figyelmeztet : "honora me- dicurii, etiam ilium creavit Deus !" azu­tán folytatja az írás: az orvos: ncu- rans mitigabit dolorem” /: Eccli, 38. 1-9.:/. Az orvos szerepe tehát közvetlenül az isteni akaratban gyöke­rezik. Az orvost az Isten hivja, akár a papot. Az orvosnak nem mestersége, haiiem hivatása van, akár az Isten szolgájának! Ez több, ez nemesebb, ez magasabbrendü valami, mint a kenyérkereső pálya. A hivatás nem elégszik meg a 8 órai napi munkával, a hivatás magasabb életszem-

Next

/
Thumbnails
Contents