Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 8.a.66.)

1973. március 21. VI. ülés

sát, ezt megtiszteltetésnek érezte, persze akkor még lényegesen fiatalabb volt* ügy k 11 tehát fogalmazni, hogy a tanszékvezetők nagyon komolyan fontolnék meg, hogy kikre bízzék ezt a felelősségteljes műnkét, olya- nokra-e, akik ezt ambicionálják. Arra kell törekedni, hogy ez a képzési forma minél közelebb kerüljön a nappali tagozatos képzéshez, optimális esetben egyenrangúak legyenek.

Siaonovits Anna a kiegészítő tagozatról szól, mert filozófia szakon csak ilyen van* Az utóbbi néhány évben nagyon örvendetes változás következett be, mert rendkívül komolyan dolgozó fiatal kollégák kerültek be, az átlagos életkor nagyon lecsökkent, sok esetben jobban oktathatok, mint a nappali tagoz tos hallgat ók..ulég gyakran egyetemi doktori dlssi^táclóval folytatják tanulmányaikat* Ami azt illeti, hogy a hallgatók ne háromszor, hanem négyszer jöjjenek be az egyetemre, ez nagy megterhelést jelentene, mert van úgy, hogy egy oktatónak a két nap alatt tiz órát kell megtartania, és ez elviselhetetlen teher még a hallgatók szamára is.

A jelentés 11. oldalon az olvasható, hogy "a hallgatói „kiselőadásokat,, töröljük!” Rendkívül jó tapasztalatai vannak azonban ezekkel a kiselőadásokkal, csak az a fontos, hogy a tanár, aki a hallgatót megbízza vele, előzetesen meghallgassa, beszélgessen vele, hogy mit fog mondani, ne a helyszínen dőljön el, hogy az illető alkalmatlan a kiselőadás megtartáséra, nem készült fel vagy nem érti a dolgot.

Nem érti továbbá a 4. határozati javaslati pontot, hogy ” a lehetőséghez képest állítsunk be több spéci'lis foglalkozást/1.

Unger Mátyás válaszában kifejti, hogy a kiselőadások elveszik az időt az intenzivebb foglalkozási lehetősé- ek elől. Természetesen minden módszertani vonatkozású kérdésben az általánosítás veszélyes. Az általános