Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.63.)
1971. május 26. VIII. ülés
-IP előadást nem lehet kidobni a kosárból, mert annak megvan a maga nevelő, oktató, fejlesztő hatása. Legyen az előadás gondolatébresztő, legyen helye ott még a vitának is, a fő kérdésekről szóljon és adjon példát arra, hogyan s. kell előadni. Tanszékén a III-IV. éven olyan szemináriumok vannak, amelyen során a hallgatónak egy kisebb témát önállóan kell feldolgoznia, levéltári kutatások, sajtóanyag vagy más források alapján és a hallgatók nagy kedvvel csinálják. Hallatlan sikerélményt jelent számukra, hogy önállóan feldolgoznak egy témát, kedvet kapnak az alkotó munkához. Ezzel szemben semmit sem ér az anyagnak a hallgatók szájába ráÖása, visszahallgatni a vizsgán pontosan azokat a szavakat, amelyeket a tanár elmondott. A világnézeti tantárgyaknál nagyon soká tartotta magát, nem tudom, most is uralkodÖ-e a visszakérdező szemináriumi forma, pedig ez a hallgatóknak nem érdekes és a kx tanárok sem fejlődnek tőle. Mindkettőt az neveli és fejleszti, ha egy-egy kérdés mélyére hatolhat. Ennek keretében tartja helyesnek azt a módszert, hogy tanszékén a tanárok nem ismétlik meg évről-évre a témaköröket, hanem újból és újból kaja különböző témákat választanak, és a hallgató is választhat a különféle témák között. Ha ezzel felhagyunk, zsákutcába kerül az oktatás, gyámkodó, középiskolába való módszerek alakulnak ki, és éppen a gondolkodásra és olvasásra nem jut idő. Véleménye szerint a közös foglalkozásokat a minimálisra kell csökkenteni és azt kell megkövetelni, hogy olvassanak, önállóan dolgozzanak. Tanszékén a vizsgákon meg is követelik az olvasást, egy nagy listából válogathatnak, de abból egy bizonyos mennyiséget el kell olvasniok. $ Végezetül marad még egy kivezető ut, és ez a konzultáció. Meg lehet valositani, mert például az üj- és Leguajabbkori Magyar Történeti Tanszéken sincs több hallgató egy évfolyamon, mint hatvan. Minthogy számos előadás és szeminárium között válogathatnak, eloszlanak. Bejt kell hivni a hallgatókat és beszélgetni kell velük. Jelenleg az a helyzet, hogy meghirdeti az ember a konzultációt és azután vagy jönnek a hallgatók vagy nem
