Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.63.)

1971. május 26. VIII. ülés

- lj

nyire foglalkoznak az anyaggal, megismerj ük egyéni körülményeiket is, tudomást szerzünk a fiatalok életében előforduló kisebb-nagyobb krízisekről és őszintén fordulnak hozzánk segítségért és tanácsért, amit meg is kapnak.

A beszámolás a vizsgákon az orientalista szakokon voltaképpen az előadott anyagból történik, meg kell azonban állapítani, hogy az oktatók pontosan tudják, hogy az illető hallgató mit tud.

Akármilyen formát választunk, a nagy szakokon ugyanezt lehetetlen megcsinálni esetleg többszáz hallgatóval. Ehhez a hallgatóknak olyan kis létszámú csoportjai kellenének, amihez nincs elegendő helyiség, nincs elegendő előadó, nem beszélve róla, hogy az oktatáshoz ebben a formában bizonyos pedagógiai daimonionra is szükség van, amely nem engedi meg az oktatóknak a lankadást, nem engedi meg, hogy valamely hallgató az oktató számára ne legyen érdekes.

Egy tapasztalatot közöl a kiscsoportos oktatás bevezetésével kapcsolatban: # hallgatojjíi egy pve fáradtak, nincs idejük, panaszkodnak arról, hogy másik szakjukon állandóan beszámolókat kell csinálniok. Kettős baj ez: egyrészt elveszi az idejüket, másrészt nagyon sokszor roppant alacsony színvonalú dolgozatokat csinálnak, • pedig mi. magas szinvonalat szeretnénk.

Három feladatot lát a kiscsoportos oktatással kapcsolatban:

Előszöris, a nagy szakokon is szükség van az előadások bizonyos formájára a nagy összefüggések megismertetése céljából. A tanszékeken működő nagy tudós egyéniségek számára a nyilvános előadás kétségtelenül egyike a leghatásosabb közlési formáknak az uj eszmék hirdetésére, a tudományos haladás ujább módszereinek közvetítésére.

Másodszor: meg kell vizsgálni, hogy mi a számonkérés helyes módja, vajon az, hogy a hallgatókat Írásbeli beszámolóra kény szerit m/l Lehet, hogy bizonyos szakokon