Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. január 14. III. ülés

voltak irányítva, vezetve, buzdítva, bátorítva ás így tovább, de erről is kell beszélni, mert különben középszerűvé válik a tanszék és ahogy én minft olvasó látom, a vidéki tanszékekkel összevetve sem a legmegnyugtatóbb a helyzet. Ezért is kell gondolni a specializálódásra, a specializált irányításra, szorosabb témák kijelölésére, mert soktekintetben nekem az a benyomásom, hogy a tanszék XVI. századi színvonalon van, amikor valóban nagy újdonság volt az, hogy valaki klasszikus, latin, görög, bizánci stb. szövegekkel egyszerre foglalkozik, ez azonban ma már nem megy. A tanszék tagjai hol erre, hol arra kapnak és ezért Hä nincsenek tanszéki kiadványok, folyóiratokban való publikálások, nem is beszélve a régi kiadványM&£zátok felelevenítéséről, ami egyébként általános tendencia, a legtöbb tanszék ilyen javaslatokkal áll elő vidéken is, Budapesten is. Hogy most az oktatók és a hallgatók viszonya szempontjáéból, a régi hallgatókkal való társadalmi kapcsolatok szempontjából ilyen mostoha a helyzet, ez annál inkább ellentmondás, mert ebben a tanszék élenjárt, viszont a produkció ezen a téren inkább ilyen diákköri szinten rekedt meg. Ezek a hallgatók már kimentek az életbe, s ezt a kiküldött munkacsoport természetes adottságnak vette. Én nem vehetem annak, ha az ügy a kar elé kerül, erről is beszélnem kellene. Jó lenne, ha a szakemberek erről is nyilatkoznának.

Harmatta János: Jórészt nekem szólt ez a kérdés^,-