Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. január 14. III. ülés

Nagy Károly rektori Isten nyugosztalja Trencsényi- Waldapfel intet Imrét, kér, hogy meghalt, de azt hiszem, hogy a tanszék sorvadozásában az ő személyes tulajdonságainak is van bizonyos szerepe. Emlékszem arra, a Tudományos Minősítő Bizottságnál dolgoztam, amikor Borzsák István doktori értekezése körüli ügyekben szinte a szivroham szélén volt, olyan erőt fejtett ki egészsége rovására a megbeszéléseken. Azt hiszem, hogy nem bántjuk tekintélyét, emlékét, ha megjegyezzük, hogy ehhez a sorvadáshoz személyi tulajdonságai is hozzájárultak, egy más vezető tipusu embernél esetleg felvirágzott volna ez a tanszék, könnyen lehet Például Hahn István vezetésével az egyiptológia, az ókori Kelet tudományterületén működő oktatók száma már két-három emberrel:*»: szaporodott.

Hahn István: Én odahozom az embereket.

Harmatta János: Itt kész emberekről van szó. A probléma ott van, ahol embereket kell tudományosan ne vélni.

Hahn István: Én egy szemponttal szeretném erősíteni a klasszika-filológiai front részéről elhangzottakat.

A rektor elvtárs szavaihoz kapcsolódva: egy természet*

tudományi tanszéken lehet több professzor, de csak egy tanszékvezető van. Nos most erre a tanszékre jelen leg nem találnánk olyan tanszékvezetőt, aki egyforma súllyal tudná mind a latin, mind a görög tanulmányok irányában kifejteni azt a rekonstrukciós munkát, amelyre most roppantul szükség van. Mondjuk igy: két