Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. január 14. III. ülés

mi%y- 53-d^

az a helyzet, hogy a tudomány mindenütt specializálódik, nincs olyan tudományág, ahol ne ezt tapasztalnánk, mégpedig ez a specializálódás irtózatos ütemben halad előre. Á mikenológia teljesen uj tudományággá nőtte ki mag^t az utolsó évtizedben, hogy csak egyetlen diszciplína látványos szétágazá- sát említsem. Ez azt jelenti, hogy több káderre van szükség ahhoz, hogy egy egyetem elég mindennel foglalkozhassék úgy, hogy egy tudományterületnek valóban szakemberei legyenek, nem csak hozzá nem értő outsiderek. Ez mindenképp a tudományszak művelői körének bővítését teszi szükségessé napról- napra. Ez persze eivben elképzelhető úgy is, hogy van egy tanszék, de úgy el van látva szakemberekkel, hogy meg tud oldani minden feladatot. Aki azonban az egyetemi élet valóságát ismeri - és én Szegeden elég régen ismerem - az tudja, hogy ha a jogi keretek nem utalnak a szétágazó feladatokra, akkor azok elsikkadhatnak. A való élet szempontjából nem közömbös az, hogy egy vagy két tanszék van. Ehhez

jön itt még egy szempont: a klasszika filológia

*

egysége szoros értelemben az ókor vonatkozásában reális adottság, ha évszámhoz akarom kötni,

595-ig» a birodalom két részre bomlásáig, de ezen túl a görög és a latin filológia szükségképp különböző utón halad, a bizantinológia önmagában zárt studium és a nyugat latinsága szintén külön terület, ahol századokig a Graeca sunt, non leguntur xc^eikexifct a szomorú jelszó.