Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. február 18. V. ülés

A részképzés, ez a harmadik tipus ezektől teljesen független. Nagyon érdekes ebben a tekintetben a Humboldt Ügyetem gyakorlata, amely részképzésre pontosan oda küldi a hallgatóit, ahová kell és a kísérőlevélben pontosan megmondja, hogy például az illetőt fel kell készíteni nyelvgyakorlatból, az illető ország gazdasági életéből, földrajzából, történelméből, ugyanis tudják, hogy mindezt a budapesti egy etemen erőteljesen oktatják. Nekünk is ezt kell tennünk! ha részképzésre küldünk hallgatókat, meg kell határozni a képzés célját és aszerint kiválasztani, hogy az embereket a megfelelő helyre küldjük. Például gondolni kell arra, hogy mi itt Budapesten egy-egy olasz dialektust nem tanitunk.

Összefoglalva: fontos az ösztöndíj kérdés részletes, hajlékony és disztingvált kezelése, mert igy, ahogy most van, nem éri el a célját.

Kardos La.ios kiemeli a jelentés 10. oldalán szereplő azt a szomorú megállapítást, hogy "a 50-40 évvel, ezelőtt végzők áldozatvállalását és hivatásszeretetét hiába is keresnénk végzős hallgatóinkban, a meglévőnél azonban több megértést joggal várhatnánk el tőlük a közoktatás- ügyi problémák iránt. Érthetetlennek tartjuk, hogy vidéki felő6|okbatási intézményekben és megyei székhelyek gimnáziumaiban meghirdetett és tudományos munkát lehetővé tevő állások sem vonzók sokuk számára és tanítás helyett inkább vállalják a bizonytalan budapesti állásokat csak azért, hogy a fővárosban maradjanak." übben a tekintetben átélt egy megdöbbentő példát, a szegedi egyetem pszichológiai tanszéke keres egy tanársegédet és a budapesti pszichológiai tanszék nem képes a végzős hallgatók valamelyikét rávenni, hogy elvállalja. A maga részéről 22 éves korában boldogan vállalta volna. Az állás a mai napig sincs betöltve. A szegedi tanszék vezetőjének mindössze az a követelménye, hogy az illető jelesen végezzen. Ugyanakkor furcsa az is, hogy a végzős hallgatók többször felkeresik azzal, hogy-V.