Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1972. május 25. VII. ülés
Székesfehérvárott szeretett volna elhelyezkedni, de azt mondták neki, hogy az illető általános iskolába tanárképző főiskolán végzett hallgatót kérnek. Hasonló tapasztalatok nyomán a Tanárképző Tanács hozott egy határozatot, és ez év januárjától ezt meg is valósítják a gyakorló iskolák, hogy bizonyos óraszámban, nem nagy óraszámban, süritve az iskolai tanitás gyakorlati oldalait is előadják és bemutatják a gyakorlóiskolákban. Feltétlenül előrelépést jelent, hogy az elmúlt évben vagy években készítették el a tanszékek, tanszékcsoportok a tantárgyi programokat, szigorlati követelményeket, a kötelező olvasmányok jegyzékét stb. Mindez roppant nagy munka volt, minden tanszéknek át kellett néznie a maga anyagát, módszereit, a kötelező olvasmányok jegyzékét, a jegyzeteket stb, tehát nagy felmérést és korszerüsitést kellett elvégezni, mert nyilvánvaló, hogy ha a tanszék mindezt újra leirja, akkor már a legjobban, a legmodernebben alakitja ki, és ez most rögzitve van, ha nem is örök időkre, de nagy előrelépésként könyvelhetjük el. Á módszertani bizottság a dékán megbízásából "A tananyag korszerüsitésének általános kérdései és egyes szakokon való konkrét megvizsgálása a Bölcsészettudományi Karon” címmel egy igen kitűnő, nyolc oldalas beadványt készitett a tanszékekről befutó jelentések alapján, részben erre is támaszkodtam, amikor összeállítottam, hogy mely pontokban van előrelépés^# A beadvány külön foglalkozik a korszerüsités keretében az alapvető ismeretanyag kérdésével, azzal, hogy mit tekintünk alapvető ismeretanyagnak. Végül előreléptünk abban a tekintetben is, hogy sok tanszék nem is a szigorlatokon és egyéb formában szá- monkérendő anyagot tartalmazó jegyzetek és tankönyvek megjelentetését sürgeti, hanem az olyan segédletek, kézikönyvek, szöveggyűjtemények kiadását, amelyek nem közvetlenül tartalmazzák ezt az anyagot. Ezen el kell