Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. május 25. VII. ülés

két ilyen kiváló és mindenképp alkalmas jelöltet talált a dékánhelyettesi tisztségre, és a maga részéről teljes egyetértését fejezi ki.

Tálasi István megjegyzi, nagyon jólestek neki azok a szavak, amelyeket Benkő Loránd professzor Nagy Béla dékánhelyettes munkájával kapcsolatban mondott. Mint a doktori szigorlati bizottság elnöke gyakran volt módjában vele közösen intézni ügyeket, látta azt is, hogy a Kar gazdasági ügyeit ± milyen sok törődéssel és k milyen lelksiismeretesen intézte. Voltaképp nem is tartja szükségesnek, hogy dicsérje a két jelöltet, mindkettőt régóta ismerjük. Amikor még dékán volt,

P^ter Mihály elvtársat a Kar néhány különleges feladatra kérte fel, és azokat lelkiismeretesen megoldotta. Általános emberi magatartása is mutatja, hogy a dékánhelyettesi ügykör az ő személyében jó kezekben lesz. Üdvözli a javaslatokat, mindkét dékánhelyettest szivesen látja.

Hadrovics László kijelenti: már korábban jelentkezett szólásra, ezért most fel is szólal, bár végeredményben ugyanazt akarta elmondani, amit Tálasi professzor kifejtett. Mint egy kis számú hallgatósággal és oktatógárdával rendelkező tanszék vezetője aránylag ritkán kerül szorosabb kapcsolatba a kari vezetéssel, de talán éppen ezért jobban érezte, hogy milyen lelkiismeretesen foglalkoztak Nagy Béla és Szathmári István dékánhelyettesek egy-egy felvetett problémával. Nézete szerint valahogy hivatalos formában is ki kellene fejeznie a Karnak háláját Nagy Béla eddigi munkásságáért. Szath- mári Istvánnal szemben ez a hála eléggé kifejeződik abban, hogy - mint reméli - újra megválasztjuk dékán- helyettesnek. Páter Mihályról neki személy szerint talán nem is illik szólni, mert égy tanszékcsoport vezetésében együttműködnek, ezért mindössze annyit mond, hogy nagyon szerencsés választásnak tartja jelölését .

Lakó György az utóbbi időben két megnyilatkozást is