Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1972. április 27. VI. ülés
pontjából, de más szempontból is. Már a felvételnél az idegen nyelvre kerül a súlypont, és igy nem kerül be az, aki az idegen nyelvben nem elég jó, hiába jó történelemből. Nem arról van szó, hogy ne lenne jó, ha egy történész idegen nyelveket tud, de az idegen nyelv szakon igen magas nyelvészeti feltételeket szabnak számukra, és igy kiesnek azok, akikből egyébként jó történész lenne. A történelem-idegennyelv szakosokat az egyetemen rendkivül igénybe veszi az idegen nyelv tanulása, s egyre kevesebben készítenek történelmi szakdolgozatot, egyre kevesebb kiváló történész hallgató van, aki hajlandó egy szemináriumi témán még dolgozni, hogy abból például egy tudományos diákköri dolgozat legyen. Az idegen nyelvnek hatalmas elvonó ereje is van: amikor az ilyen hallgatók végeznek, nagyrészük nem lesz nyelvész, hanem elmegy tolmácsnak és fordítónak, nem mennek középiskolába idegen nyelvet tanitani, hanem várják őket a külügyminisztérium, a külkereskedelmi minisztérium, fcäkäfc különböző export vállalatok. Tévedés az, hogy azx országnak mégiscsak a vezető egyetemén, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tulajdonképpen nagy számban képezünk fordítókat, erre egy idegen- nyelvi főiskola is elég lenne. Sondakaasi Gondolkozni kell ezen a helyzeten, mert jelenleg évek esnek ki a történész utánpótlásból, tehetségeket pedig nem lehet pótolni. Sokkal bátrabban kellene a hallgatókat párttagoknak ajánlani. Mi úgy tanitjuk a tantárgyakat, hogy tanulmányaik végén a hallgatók tényleg marxisták legyenek, marxista szempontból lássák a világot, a multat, a jelent és a jövőt. Ebben még a pártonkivüli professzoraink is segi- tenek. Vigül rámutat arra, hogy ha a végző hallgatók kikerülnek a középiskolába akár Pesten, de főképp vidéken, s egyetemi doktori disszertációt akarnak imi, azonnal közelharcba keverednek az igazgatójukkal. Emberileg érthető, de társadalmi szempontból megengedhetetlen tendencia van arra, hogy az idősebbek vidéken elkényelmesednek, nem doktorok, nincsenek tudományos ambicióik, s valósággal- 2>^