Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. március 15. V. ülés

- Ölő adó i javaslat

Az ELTE BTK Latin Nyelvi és irodalmi Tanszéke vezetőjének javasoljuk Horváth János professzort, a Tanszék Kossuth-dijas egyetemi tanárát, az iro-dalomtudomány doktorát.

Horváth János professzor Egyetemünk legrégibb oktatói közül való. Diplomájának Karunkon való megszerzése után /1935/ Huszti József professzor, Egyetemünk Klasszika-Eilológiai Tanszékének akkori vezetője, mint legkiválóbb tanítványai egyikét, az MTA irányításával akkor jmegin- duló Magyarországi Latinság Szótára munkálataiba vonta be. Ez időtől kezdve lett munkahelye Tanszékünk. Először dijtalan gyakornokként,majd az egyetemre beosztott középiskolai tanárként működött, a valóságban azonban kezdettől fogva sokrétű tanársegédi munkát látott el. Ezzel párhuzamosan végezte tudományos munkáját. /1941-ben doktorált simma cum laude eredménnyel/

Az I94I/42 tanévet ösztöndíjasként a Müncheni Egyetemen töltötte, ahol Paul Lehmann professzor irányítása me].lett középlatin és paleográfiai stúdiumait mélyítette el.

A háborús évek és a hadifogságból való visszatérése után /1946/ az egyetemen folytatta megkezdett 'munkáját. 195o-ig mint tanársegéd, 1950-1952 között mint adjunktus, 1932-1962-ig docensi minőségben,1962 óta mint egyetemi tanár vesz részt a Latin Filológiai tanszék oktató- nevelő munkájában* Az ókori latin és a középlatin nyelv és irodalom^ tárgyköréből tart előadásokat, speciális kollégiumokat, szövegelemzési órákat latin szakos, levéltáros, muzeológus hallgatók részére.

Előadásait, szövegelemzési óráit /Plautus, Terentius, Vergilius,Ovidius/ egyaránt körültekintő alaposság, elmélyültség, igen magas tudományos szinvonal jellemzi.

Tudományos kutatásai középpontjában a középlatin stúdiómok állnak. Ide kapcsolódnak legnagyobb eredményei, ezen, az eddig eléggé háttérbe szoruló területen nevelte legtöbb olyan tanítványát, akik azóta a klasz- szika-filológia ezen részdiszciplináját tekintik fő kutatási területüknél

Oktató munkája mellett a Magyarországi Latinság Szótára munkálatainak újra felvételétől kezdve /195o/ Trencsényi-Waldapfel Imre tanszék- vezető professzor megbízásából ennek a vállalkozásnak is felelős irányitója lett. A MTA és nyugati akadémiák közötti együttműködés szorosabbá válása után az Union Académique Internalónále égisze alatt, nagy nemzetközi összefogással készülő latin szótár, a Novum Glossarium Latinitatis Medii Aevi,- az ő feldolgozásában vette fel és kezdte el közölni a magyarországi középkori latin anyagot.

A MTA munkássága elismeréséül 1931-ben kutatói jutalommal tüntette ki, több Ízben küldte külföldi tanulmányútra. A Tudományos Minősítő Bizottság 1952-ben meglévő eredményei alapján az irodalomtudomány kandidátusává nyilvánította. Az akadémiai doktori fokozat elnyerése céljából benyújtott - és megvédett disszertációja /Árpádkori latinnyelvü irodalmunk stilusproblémái. Akadémiai kiadó, 1954./, mint az irodalomtudomány területén úttörő jelentőségű monográfia Kossuth-dijban részesült/1955/* Szerkője nemcsak elsőnek ismerte fel ebben a munkában a prózaritmus jelentősegét a középkori latinnyelvü irodalom kutatásában, hanerp. gazdag anyagra támaszkodva számos probléma megoldásában alkalmazta is.

Publikációi hosszú sora, tudományos eredményei itt nem részletez- hetők. Elmondható azonban, hogy ezek nemcsak a filológiai kutatás keretein belül jelentősek, hanem a marxista történettudomány filológiai megalapozáshoz is - hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt - eredményesen járultak hozzá.

Javaslatunkat az elmondottakon kivül két elvi szempont is indokolja. 1/ Személyen túlmutató, elvi jelentősége van annak, hogy Karunk saját erőből oldja meg Trencsényi-Waldapfel Imre korai tragikus halálával megüresedett tanszéke betöltésének kérdését.