Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1971. szeptember 30. I. ülés

1H- if 21

az az érzése, hogy maguknak is sokat kell még fejleszteniük pedagógiai módszereiket, hogy ez valóban megtörtének, és éppen ezért itt csak az elérendő minimum szerepel. Ha azonban a kitűzött célt itt a kari tanács kevésnek érzi, nincs ellenére, hogy a pont erősebb megfogalmazást kapjon, az elérendő célt jelöljük meg.

Galántainé elvtársnő észrevételeivel kapcsolatban megjegyzi, úgy érezte, hogy egy kicsit túl erősen elválasztja az oktatást a kutatástól. Nem hiszi, hogy ez volt Galántai elvtársnő szándéka, de valahogy igy jött ki, vagy legalábbis igy tűnt. Már most magától értetődő, hogy egy önálló logikai csoport illetve tanszék központi és fő felaoata nyilvánvalóan az oktató munka, ezért is akceptálta azt, hogy Galántai elvtársnő első helyre javasolta az oktató munkát mint fő feladatot beiktatni. Valóban nem csupán a kutatás a feladatunk, nem is ezt csináljuk csupán, hanem tanárokat oktatunk, leendő tanárokat, de azért köztük ha kisebb számban is, leendő kutatókat is és úgy érzi, hogy a kettőnek valami jó#arányban kell lennie, a tudományos munkára és az oktatásra való nevelésnek jó arányban kell találkoznia. És ezt a két elemet érezte egy kicsit elválasztva az előbbi felszólalásban. A mi törekvésünk nem lehet más, mint a helyes egység megkeresése, amelyben a hangsúly a mi számunkra az oktatáson, a nevelésen van, ebben feltétlenül igaza van Galántai elv társnőnek, de meg kell találni a tudományos kutatás lehetőségét, ideális fokát is.

Végül reflektál arra, hogy miért nem minden tanár szakos számára van logika oktatás. Minde4ekelőtt leszögezi, hogy nyilván nem a logika oktatóin múlott az a helyzet, amely ma fennáll és véleményünk szerint is az a helyes állapot, ha minden tanárszakos hallgató logikát is tanul. Ez volt a helyzet két-három évvel ezelőtt és megváltoztatása nem rajtunk múlott. A maga részéről a legnagyobb jcs örömmel üdvözölné, ha mód lenne a

T