Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

u

ebben a tekintetben az is, hogy az elmúlt 15 év alatt a Kar mindig más és más terhelésnek volt kitéve, félő tehát, hogy a továbbképzés, az esti és levelező oktatás felfuttatása megint a korábbi személyi, tárgyi és egyéb feltételek mellett történik. A kari vezetés feladata ebben a tekintetben csak az lehet, hogy a Kar gondjait az illetékes vezetőkkel közölje, fel kell tehát mérni, hogy mit várnak a Kartól és ehhez milyen személyi és anyagi feltételeket kell kémünk.

Hem ismétlődhet meg az, ami az idegen nyelvszakokon történt, hogy háromszoros, négyszeres, sőt még ennél is nagyobb hallgatói létszámot a korábbi számú oktató gárdával kellett ellátni, bárminemű létszámemelési kérelmüket elutasítják. Csak akkor lenne szabad felelősséggel elfogadni a hallgatói létszámemelkedést, ha az oktatási lehetőségek is bővülnek.

Természetesen a Kar oktató gárdájának bővítése illetőleg bizonyos változtatása szenvedélyes viták kereszttüzében áll, sok ellentétes nézet merül fel, ebben a tekintetben a Karnak egységes álláspontot kell elfoglalnia. Vitakérdés, vajon elegendő számban van- nak-e nagy tudós egyéniségek Karunkon, vagy ha nem, akkor ennek a hiánynak milyen objektiv és szubjektív okai vannak. Ifjúságunk egy része, különösen a KISZ Végrehajtóbizottság egyre több jelzést ad arról, hogy az oktató-nevelő munka szinvonalával problémái vannak. Igaz, vannak manipulált vészjelzések is, de a hallgatók többsége mégis reálisan méri fel az egyes oktatók munkájának hiányosságait és ezekre a jelzésekre figyelni kell. Az '’elszürükülés” tehát vitatéma, de az már sajnos nem, hogy az oktatói gárda korosodik, hiányzanak a fiatal oktatók vagy legalábbis nincsHenek kellő számban, nem elegendő három-négy gyakornok egy évben, nem szólva arról,