Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

ről Is. A beleszólási jog nem lehet parttalan, minden kis témában nem lehet és nem is kell szavaztatni, olyan kollektiv vezető testületeket és munkabizottságokat kell azonban alakitani, amelyek érdemben tudják segíteni az egyszemélyi vezetőt. Ugyanakkor a vezetőtől meg kell követelni, hogy tartson munkafegyelmet, ne legyen liberális, ne tűrje a lazaságokat. A Bölcsészettudományi Karon a pártvezetőség megítélése szerint aligha volt az utóbbi tiz esztendőnek olyan periódusa, amikor ne elégedetlenkedtek volna az állami vezetéssel, talán csak a váltásokat követő néhány hónap nyugodt. Meg kell állapítani, hogy a tanszékvezetés helyzete állandóan romlik a karon, a tanszékvezetői önállóság formálissá vált, a döntési jogok lassan kicsúsznak a tanszékvezetők kezéből, az uj működési és szervezeti szabályzat is csak K& javaslattevő szervként tünteti fel a tanszékvezetőt.

A kongresszusi határozatok között szerepel, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei vizsgálják meg az állami oktatás egész rendszerét, gondoskodjanak megfelelő irányú továbbfejlesztéséről. A kari pártvezetőségben aggályok merültek fel, hogy talán a reform reformja következik, Aczél elvtárs azonban kijelentette, hogy nem tantervi és tanrendi reformra gondolnak, hanem módszerbeli változtatásokra, várják az intézmények kezdeményező szerepét, mert a tudományok robbanásszerű fejlődése, a gyorsuló idő és az ezzel együttjáró specializálódás az egész világon megköveteli a lépéstartást.

Az oktatás korszerűsítésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az 1960-as reform óta elég sok toldozás-foldozás történt és ez már tovább nem megy.

A végzett hallgatók tanulmányaival is törődnünk kell, mert itt az egyetemen nem lehet végletekig vinni a specializálódást, az egyetem nem egy-egy munkahelyre képez, ez nem lenne célszerű, mert ha az illető munkahelyen nem tud elhelyezkedni a végzett