Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)
1970. december 15-16. II. ülés
pel a három*: tanszékvezető személye is. Az ilyesmi nem segíti elő a normális munkát, ezzel a KISZ-nek foglalkoznia kellene, De mi indokolná ezt a három részre bontást? A hallgatók komplex képzésben részesülnek, a munkát tehát megintcsak koordinálni kellene. Nem indokolja ezt a szétbontást a tanszék tudományos munkája sem, itt hallottuk, hogy az irodalom és a nyelvészet nem egy esetben összefonódik egymásssal. A maga részéről örült annak, hogy irodalmár létére nem kellett nyelvgyakorlatokat tartania, de a nyelvészek esetében is meg lehetne vizsgálni azt, hogy feltétlenül szükséges-e, hogy nyelv- és stílusgyakorlatok tartásában résztvegyenek, nem az lenne-e inkább a feladatuk, hogy az ilyen gyakorlatokat vezető tanárok szakmai irányítását végezzék. Ami az irodalom oktatását illeti, jogos a hallgatóknak az az igénye, hogy több műelemzést kapjanak, ez a tanszéki értekezleten is felmerült. A tanszék élt is a lehetőségekkel mind a kötelező szemináriumok, mind a szakszemináriumok keretében, mindenesetre törekedni kell arra, hogy a műelemzés még nagyobb hangsuly- lyal és még több formában jelen legyen a tanszék oktató munkájában. Egy kissé az a kérdés is felmerül, hogy ami a középiskolában indokolt pedagógiai oldalról, hogy az egyes müvek elemzése adja az irodalomtanítást, nem biztos, hogy ugyanigy indokolt lenne az egyetemi irodalmi szakoktatás!ban. A tanszék jelenlegi felépítési formájában nagyon sok lehetőség van, amelyet a tanszék még nem tudott kellőképp kiaknázni, ahhoz, hogy ez a szervezeti felépítés x még hatékonyabb legyen, szükség van olyan jelenségek kiküszöbölésére, amikor esetleg nem tanszékvezetői vagy tanszéki döntés alapján történnek bizonyos változások a tanszéken.