Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

- 55 Felvetette Székely György dékán, hogy az indulatokból még a tanszéken túl is jut néha. Erre egy példa, hogy amikor a tanszék azon törekvése során, hogy megszabaduljon a külső tagoktól, megköszönte egy félállásos oktató munkáját és felmondta az állását, az mindenkinek panaszkodott, hogy megharagudott rá a tanszékvezető vagy a tanszék valamely oktatója vagy oktatói és eltávolították. Előfordult az is, hogy valakinek a felvételéről szó volt, de nem volt a tanszéknek státusza vagy mást jobbnak vélve az illetőt nem vették fel, s az a városban mindenütt azt hiresz telte, hogy őt valaki nem akarja a tanszékre felvenni, nem látják őt jó szemmel. Itt tehát másképp van, mint a többi tanszéken, ahol vannak nyolcán, régen idekerültek, egymás barátai. így tudná ezt megmagyarázni.

A felvettek egyenetlen orosz nyelvtudásáról beszélt Sinkovics István professzor. Valóban körülbelül egy év kell ahhoz, hogy egyenletessé váljék a tudásuk.

Az a helyzet, hogy akik jobb nyelvtudással bekerülnek egy gyenge csoportba, úgy érzik, hogy stagnálnak, a gyengébbek pedig azt, hogy több x órára lenne szükségük, ez azonban nem az egész hallgatóság véleménye. Természetesen az lenne a jó, ha nyelvtudás szerint lehetne összehozni a csoportokat és a hallgatók egymásnak segítenének. Megnehezíti a helyes megoldást a másik szak, mert azzal egyeztetni kell az Órákat, tehát nem lehet a nyelvtudás szerinti csoportokat létrehozni.

Az árnyaltabb oktatás szükségességét más téren is eléggé érzik a hallgatók, szeretnének nagyobb választási lehetőséget főképp a III-IV. éven a szemináriumokból. Itt megint nehéz a csoportosítás a másik szak miatt. A III. éven inkább lát erre lehetőséget, a hallgatók is jobban értenek már a válogatáshoz és igy a tanszék is nagyobb eredményeket tud elérni, de a hallgatók igényei is jobban ki lennének elégítve.