Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)
1968. február 28. I. ülés
már megtárgyalta a reform tantervek előkészítése és realizálása során is, tehát nem látszik megoldhatatlannak a tanszékcsoportok számára a válasz megadása és mint szokott lenni, a határidőt nem magunk szabtuk meg, hanem kaptuk» Bz alkalommal nem szeretné kérni a határidő módosítását, mart attól tart, hogy ez csökkentené azt az örvendetes buzgalmat, amely jelenleg vezető testületeihknél, szervezeteinknél jel»« Íz mutatkozik* Ilyen értelemben kéri a kari tanács tagjainak állásfoglalását» B e n k ő Lerázd szólal fel elsőnek, mert reá fog hárulni az a feladat, hogy az egész továbbképzési problematikát az egyetem részéről Összefogja. Be nem hálás feladat, mert m egyes szakok más és más problematikát vetnek fel» Erőteljesen figyelembe kell venni azt, hogy ezt az egész óriási feladatkört az egyetemnek a saját pillanatnyi erőforrásai alapján kell megoldania, legalábbis ezidőszerint úgy néz ki. Olyan feladatokat kell tehát vállalnia, amelyeket valóban mm el is tud végezni, reálisan kell felmérni a teherbírást» A feladatot azonban az egyetemnek meg kell oldallá, mert senki sem vitathatja ebben a körben, hogy erre a továbbképzésre szükség van» Az elmúlt Időben kibocsátott hallgatók rászorulnak arra, hogy továbbképzésben részesüljenek, de ha egészen korszerű lett volna a kiképzésük, akkor is az azóta eltelt idő rákényszerítené őket a továbbképzésre. Bizonyos lehetőséget jelent az egyetem számára, hogy a hallgatói létszám nem fog a következő években szaporodni, hanem az eddigi szinten marad, viszont az esti és levelező tagozat normális helyére kerül, a létszám csökken és ezzel bizonyos kapacitás felszabadul* lem kell tehát úgy nekiállnunk a továbbképzés feladatának, hogy úgysem tudjuk megoldani. A kérdés egyik legfontosabb része a módszer megválasztása«
